A tavaszi/nyári ukrán offenzíva a Dnyipro régióban

Legutóbb ezzel a frontszakasszal idén április elején foglalkoztam, amikor a Stralinkek kiesését kihasználva, de nem kizárólag annak köszönhetően az ukránok megállították az orosz előretörést a Vovcsa folyó kulcsfontosságú átkelői felé, valamint annak a déli szárnyán Huljajpolje-nél is. Ezt követően márciusra az ukránok több sikeres harcászati szintű áttöréssel magukhoz ragadták a hadműveleti kezdeményezést az orosz 5., 29. és 36. g.hdsg-k vonalán. Jóllehet, azóta az orosz 5.g.hdsg. igyekszik fenntartani a nyomást Huljajpolje-től keletre, de az ő északi szárnyukon a 29. és 36. g.hdsg-k egyelőre nem tudják megállítani az ukrán támadást.

Az ukrán támadási módszert ár többször kifejtettem, valamint Jack Watling is nagyon jól leírja, így most arról nem lesz szó. Azonban mielőtt az oroszok védelmi harceljárásait kibontanám, érdemes a terepet is szemügyre venni, hiszen mindig, minden szárazföldi műveletet elsősorban az befolyásol.

A Donbasz északi részéhez képest itt a terep merőben eltérő, lustán kanyargó kisebb-nagyobb folyók között lankás dombhátak, sík szántóföldek és apróbb falvak szegdelik a tájat. Fedezéket ezek az apróbb falvak, a szántóföldek között húzódó fasorok és a folyók dús növényzettel borított árterei nyújtanak. Összességében tehát a terep sokkal nyíltabb és sokkal kevesebb fedezéket kínál a feleknek az erőik elrejtésére, így viszont a megfigyelés és a tűzvezetés lehetőségei még a szenzorokkal telített harcmezőhöz képest is sokkal jobban megnövekednek. Ilyen körülmények között a feleknek nehezebb megszilárdítani az ellenőrzést az elfoglalt terepszakasz felett, hiszen nehezebben tudják elrejteni az erőiket. Ez mindkét felet hátrányosan érinti. Ami viszont csak az oroszokat érinti hátrányosan az a hadműveleti mélységükben lévő terep.

A fenti térképvázlaton is jól látható, hogy a Vovcsa folyó, a Mokri Jali folyó és mellékfolyóik meghatározó terepelemek, amelyeken az átkelők kulcsfontosságú fojtópontok. Az elmúlt hónapokban sikeresen zajló ukrán légihadjárat sikeresen pusztította az orosz logisztikát főleg ebben a térségben. Ennek szintén a terep az oka. Míg a Pokrovszknál és attól északra lévő orosz támadó csoportosítás mögött számos város és kiterjedt infrastruktúra támogatja a logisztikai műveletek szétszórását, addig a fent említett terepi jellegzetességek miatt az ukránok könnyebben találnak célt az orosz logisztikai rendszerben itt délkeleten. Mindez önmagában jelentős mértékben befolyásolja a műveletek eredményét (keresd a szabályzatban: shape the battlefield).

A kora tavaszi sikerek folytatása

Ebben a helyzetben tehát április utolsó hetében vesszük fel a fonalat. Az ukránok – így utólag már – jól láthatóan a támadásuk első fázisában (március, április hónapokban) a Pokrovszke-től délkeletre lévő orosz erőket igyekeztek visszanyomni. Ennek az oka, hogy a Pokrovszke-nél lévő kulcsfontosságú folyami átkelőktől minél távolabb szorítsák az oroszokat, ezáltal biztosítva saját erők manőverszabadságát. Ez a fázis tehát sikeres volt, azonban a sikert érdemes kihasználni (nem, itt nem beszélhetünk a klasszikus értelembe vett siker kifejlesztéséről), így tovább kellett támadni. Az ukránok a korábban ismertetett támadási módszereik alapján tehát alapos felderítés, elszigetelés majd rövid, de heves drón- és tüzérségi előkészítés után gépesített kisalegységekkel támadtak. Április 24-én egy ilyen esemény közben egy M113-ast veszítettek Malijivkánál, azonban április hónapban több támadó tevékenységet nem ismerünk nyílt forrásokból. Viszont ebben a konkrét műveletben az elvesztett (és az elérhető felvételek szerint már amúgyis mozgásképtelen) harcjárművön kívül másról nem tudunk, és ha nincs felvétel az orosz sikerekről, akkor feltételezhetjük, hogy az ukrán támadás – legalábbis részben – sikeres volt.

Az oroszok igyekeztek visszaszerezni a kezdeményezést és maguk is folytatták a beszivárgásos akcióikat főleg Dobropillja és Huljajpolje környékén. Május első hetében azonban a legfőbb tevékenység a drónuralomért vívott harc volt, amely során a felek igyekeztek egymás felderítő drónjait semlegesíteni, amely az első és alapvető feltétele bármilyen sikeres tevékenységnek.

Május 6-án azonban érdekes eseményeket láthattunk. Az ukránok kiterjedt és szokatlanul heves tüzérségi- és dróncsapásokat mértek Dobropillijára, ami azt jelenti, hogy az oroszok legalább egy szakasznyi gyalogságot be tudtak ide juttatni. Ezzel egyidőben az oroszok ukrán dróncsoportot támadtak Olekszandrohradtól délnyugatra egy kis erdőfoltban. Erről pedig arra lehet következtetni, hogy itt az ukránok legalább a kék szaggatott vonalig előre tudtak nyomulni. Viszont az oroszok ezen a napon úgy tűnik, hogy valami ideiglenes rést találtak az ukrán EW rendszeren, mivel Berezove-től nyugatra is sikerült egy ukrán dróncsoportot eltalálniuk. Május 9-én az olekszandrohradi ukrán sikert igyekeztek ellensúlyozni, de a beszivárgásra küldött gyalogságot az ukránok drónok és tüzérség segítségével teljesen felszámolták.

Május közepén az oroszok úgy tűnik, hogy tovább erőltették a támadást Huljajpolje északi szárnyán. Egyes orosz erőket még az előrevonás fázisában semmisítettek meg, de voltak olyanok is, amelyek sikeresen átjutottak a Hajcsul folyón és Prilukitól nyugatra érte őket ukrán találat. Úgy tűnik, hogy az oroszok itt egy súlypontot próbáltak meg képezni, mert egészen május 20-ig jelentős erőket toltak bele a hídfőbe Prilukitól nyugatra, és az onnan kifelé támadó orosz gyalogságot csak több ukrán dandár együttes csapásainak sorozatával sikerült megállítani május 21-re.

Mint azt oly sokszor megírtam és elmondtam, ebben a szenzorokkal telített harcmező egyben a harcmező – oly sok más mellett – azt is magával hozta, hogy a harcmező szétaprózódott, így egymástól függetlenül, egymással párhuzamosan ellentétes előjelű események is simán megtörténhetnek. Például az oroszok Prilukitól nyugatra lévő hídfőjéért vívott ütközet tetőpontjával egyidőben a 225-ös rohamezred több gyalogsági kisalegységgel igyekezett leutánozni az oroszok beszivárgó műveletét. Az eredményéről nem tudunk sokat, de a tény, hogy az orosz 1472.gl.ezd. csak május 21-én 8 sikeres dróncsapást hajtott végre a Novomikolajivka felé mozgó ukrán gyalogság ellen, arra enged következtetni, hogy az ukrán támadást visszaverték.

Ennél sikeresebb volt a Priluki orosz hídfő északi szárnyán indított ukrán támadás. Május 23-ra az ukránok szinte az egész falut (már, ami maradt belőle bő félévnyi harcok után) felszabadították. Érdekes módon erről nem rendelkezünk ukrán felvételekkel, csak onnan tudjuk az ukrán jelenlétet bizonyítani, hogy az orosz 30. Szpecnaz szd. drónosai egy ukrán katonát találtak el, míg szintén aznap súlyos TOSz csapásokat is kapott a falu.

Május utolsó hetében heves ütközet bontakozott ki a Priluki-Dobropillija-Nove Zaporizzsija terepszakaszért, amely lényegében az orosz védelem utolsó stabil vonala volt ebben a térségben. Május 26-án a 33.r.ezd. drónosai orosz katonákat találtak el Dobropillija és Nove Zaporizzsija között félúton, míg ugyanezen a napon az orosz 5. ö.g.hk.dd. drónosai Dobropillijában mozgó ukrán katonákra mértek csapást.

Az ukrán súlypontáthelyezés?

Míg az előző bekezdésben leírt módon az orosz 5. és 36. g.hdsg-k heves küzdelemben igyekezett visszatartani az ukránokat attól, hogy a Hajcsul folyó mentén a Huljajpolje-nél harcoló csoportosításuk (főleg a 127.gl.ho.) jobb szárnyát fenyegessék, addig Vovcsa- és Mokri Jali folyók torkolatvidékén váratlan fejlemények történtek.

Május 28-án jelent meg a geolokalizált felvétel, hogy az orosz drónok ukrán gyalogságot támadnak Tolsztoj (más térképeken Tovsztye) faluban. Másnap ukrán erődített támpontot támadtak orosz drónok Szicsnyeve faluban, valamint beszivárgókat is küldtek, de azokat meg az ukrán drónok számolták fel.

Szintén május 29-én jelent meg az a titkosítás alól feloldott ukrán közlés, miszerint az ukránok megtisztították a megszállóktól a Janvarszke-Vorone-Ternove vonalat. Eddig is jellemzően abból tudtam következtetni az ukrán sikerekre, hogy az oroszok olyan helyekre mértek csapást, ahol eddig ők maguk voltak. Most mindebből viszont arra tudok következtetni, hogy az alábbi térképvázlaton „PL 29 MAY”-val jelölt vonal elérése során nem ütköztek jelentősebb orosz ellenállásba. A másik fontosabb köveztetésem az, hogy az ukránok úgy tűnik, mintha a hadműveleti szinten is össze tudták volna hangolni a támadásaikat és amíg a rohamezredek folyamatosan nagy veszteségeket szenvedve le tudták kötni az orosz erők javát Dobropillija környékén, addig a 29.hdsg. sávjában az ukrán erők (főleg a 80. ld.dd.) sikeresen tudtak előre törni.

Tolsztoj elfoglalása a Mokri Jali – Vovcsa torkolatnál azt jelentette, hogy itt az oroszok jelenlétének felszámolása már csak idő kérdése.

Azonban az ukrán támadás a fentebb ismertetett támadási módszerek miatt (amely a szenzorokkal telített harcmezőn szükségszerű) nem tudott gyorsan tovább fejlődni, hanem további komoly előkészületekre volt szükség.

Amíg ezek zajlottak, a Nove Zaporizzsijai arcvonal-könyöknél sem csökkent a harcok intenzitása. Az ukrán 33. rohamezred igyekezett a Dobropilliai hídfőjüket stabilizálni és jelentős drón- és tüzérségi csapásokat hajtottak végre egészen Szolodke-ig (PL HAMMER), azonban az oroszok így is egy-két szerencsétlen beszivárgót így is el tudtak juttatni a faluig, ahol az ukrán drónok semmisítették meg őket. Azonban ez a fent említett A2/AD tevékenység teret engedett további ukrán előretöréseknek, amelyet ismét csak az orosz forrásokból tudunk. Június 4-én már Szolodke-ben mértek dróncsapást megerődített ukrán állásokra. További jellegzetes A2/AD műveletet láthattunk június 6-án, amikor orosz források arról számoltak be, hogy Krasznohirszke-ben szinte lehetetlenné tette a mozgásukat az ukránok által drónokról leszórt aknák sokasága.

Június 7-én ismét meglepő orosz beszámoló érkezett. Az oroszok UMPK csapást hajtottak végre ukrán állásokon Zirka-ban. Ez azért érdekes, mert az eddigi ismereteink szerint ez az oroszok kezén lévő település volt a Mokri Jali folyó keleti partján. Az, hogy az oroszok ide légicsapást mértek, az azt jelenti, hogy a drónjaik nem voltak elérhetőek, valamint, hogy gyorsan felismerték azt a veszélyt, amit az ukrán erők jelentettek itt. Azonban a légicsapás az oroszok esetében, ebben a helyzetben nem csak a védelem főerő-kifejtésnek irányát jelzi, hanem azt is jelenti, hogy az orosz haderő légi támogatási képességeiből kiindulva az ukránok már jó eséllyel egy napja a faluban voltak, mikor az oroszok a csapást végrehajtották.

Mindebből tehát arra tudok következtetni, hogy az alábbi ábrán kékkel jelzett területet legkésőbb június 6-ig felszabadították az ukránok, valamint arra, hogy a május 28-i Tolsztoj-beli sikerek után pontosan egy hét szervezésre, tervezésre és előkészítésre volt szükség az újabb sikeres támadáshoz.

Az ukránok – mai szemmel – nem két külön műveletet hajtottak végre, hanem egy harcászati szintű áttörést értek el, ami végén ráadásul még egy folyami akadályon is át tudtak kelni. Ez mindenképp jelentős siker.

A június második felében és júliusban történt eseményekkel a következő részben folytatom.