A tavaszi/nyári ukrán offenzíva a Dnyipro régióban - 2.rész

Az előző részt ott hagytam abba, hogy az ukránok (valószínűleg a 80. légideszant rohamdandár egy rendkívül fontos hídfőt szereztek a Mokri Jali folyó keleti (jobb) partján az orosz 29. összfegyvernemi hadsereg védősávjában. Míg ezzel párhuzamosan az orosz 36. g.hdsg. és a déli szomszédja az 5.g.hdsg. a kora tavaszi nagy ukrán sikerek után heves harcokban ugyan, de meg tudta tartani az állásait. Sőt az 5.g.hdsg. folyamatosan küldte a beszivárgó erőket Huljajpolje nyugati előterébe, igyekezve, hogy megzavarja az ukrán támadás ütemét és hátha vissza tudják szerezni a kezdeményezést.

Azonban úgy tűnik, hogy az addig rendelkezésre álló adatok alapján téves következtetésre jutottam. Ugyanis az előző rész végén említett június 7-i Zirka elleni orosz tűzcsapásokat nem követte további tevékenység ezen a terepszakaszon. Ukrán forrás értelemszerűen nem keletkezett (2026. év eleje óta példás az ukrán OPSEC…), de orosz sem, ami arra utol, hogy nem voltak jelentős ukrán erők a faluban. Sőt, további egy hónapot kellett várni, mire orosz források és két hónapot, mire ukrán források itteni harctevékenységről számoltak be. Mindez alapján úgy gondolom, hogy itt egy felszámolt ukrán beszivárgási kísérletről volt szó, amelyet követően az ukránok egy teljes hónapon keresztül a támadás megfelelő előkészítésére törekedtek (lásd a korábban is hivatkozott hét lépéses támadási módszer). Ez alapján a harcászati helyzet vázlata a Mokri Jali – Vovcsa folyók torkolatánál valahogy így nézhetett ki.

Az viszont továbbra is egyértelműen megállapítható, hogy az ukránok két főcsapás irányt jelöltek ki. Az északi a Havrilivka – Komar irányban, nagyjából nyugatról keletre, míg a másik a déli Pokrovszke – Uszpenyivka tengelyre rajzolható fel nagyjából észak-déli irányban. Jóllehet, ez utóbbi simán előfordulhat, hogy nem egy fő irány volt, hanem számos kisebb kisegítő csapásirányból állt inkább a Huljajpolje – Szosznyivka terepszakaszon a frontvonal teljes 45 km szélességében. Sőt, az alábbi eseményeket figyelembevéve, valószínűleg ez utóbbi az igaz.

A feltételezett hadműveleti tevékenységi irányok 2026. június közepén

Érdemes megfigyelni, hogy az 5.g.hdsg. folyamatos támadó tevékenységet igyekezett fenntartani, ezzel sikerült is neki megvédenie a Hajcsul folyó vonalát és a Huljajpolje-nél lévő hídfőjét. Azonban ez a siker – egyelőre úgy tűnik – nem járult hozzá az orosz védelem hadműveleti szintű sikeréhez, mivel egészen augusztus közepéig bizonyítottan az ukránok akarata érvényesült a támadás fő irányában.

Küzdelem a 36. és 5. g.hdsg-k vonalán

Június közepén a leghevesebb harcok – legalábbis a nyíltan elérhető források szerint – továbbra is a Hajcsul folyó vonaláért és az Uszpenyivka általános irányban bontakoztak ki. Június 10-én az ukrán Elnöki Dandár katonái megpróbáltak a – magától értetődő módon – a völgyekben lévő vizes területek sűrűbb növényzete és a víztározók mentén lévő kis falvak takarását kihasználva előrébb jutni. A 3. zászlóalj egyik gyalogsági kisalegysége aznap Kalinyivszke keleti csücskében ütközött össze beszivárgó orosz katonákkal. Tehát mindez azt jelenti, hogy ezen a napon a falu már jó eséllyel ukrán kézen volt.

Az ukránok – látszólag nagyon hasonlóan az orosz beszivárgási tevékenységhez – folyamatosan gyalogsági kisalegységeket küldtek, hogy az oroszokat folyamatosan reagálásra kényszerítsék. Június 11-én a fő hadműveleti iránytól délre Voszkreszenye-ben kellett az orosz 120. tgy.dd. tüzérségének csapást mérnie a faluba bejutott ukránokra. Ezzel gyakorlatilag egyidőben, június 13-án az orosz 64.gl.dd. tüzérsége ukrán állásokat lőtt Zlahode-től nyugatra 2 km-re és a 37.gl.dd. tüzérsége pedig Szoldoke-től nyugatra 5 km-re lőtt ukrán gyalogságra.

Június 14-én az 1472.gl.ezd. tüzérsége lőtt alacsony intenzitású zavaró tüzet a Ternove-től 2 km-re már erődített tüzelőállásokban lévő ukrán gyalogságra. Ennél sokkal hevesebb csapásokat hajtott végre ugyanennek az ezrednek a tüzérsége ukrán gyalogságra Novohrihorivkában, és Zaporizske-től 2 km-re északkeletre lévő erdősávban. Technikai érdekesség, június 15-én az orosz 57.gl.dd. infrakamerával felszerelt optikai kábel irányítású drónt vetett be Szoldoket-ől nyugatra 4 km-re lévő ukrán gyalogság ellen.

Nagy valószínűséggel ezeket a beszivárgási feladatokat a 225. és 33. rohamezredek katonái hajtották végre és a források, valamint becsléseim szerint 30-50%-os veszteséget szenvedtek közben. Ez némileg talán alacsonyabb, mint az orosz, aminek az egyik oka, hogy az ukránok alaposabb előkészítés után küldik be a katonáikat. A másik ok pedig az orosz oldalon keresendő, ugyanis orosz források szerint is sokkal lassabban reagálnak a fronton a tüzérségük és a drónjaik bármire, ami új cél, nem pedig előre tervezett tűzfeladat. Ez még mindig a Starlink hiányára vezethető vissza. Valószínűleg ennek és a fent említett ukrán előkészítő tevékenység gerincét képező C-UAS tevékenységnek az oka az is, hogy kevésbé drónokkal, inkább tüzérséggel dolgoztak az oroszok.

Az oroszok ez ellen a kiterjedt támadás ellen igyekeztek a maguk módján ellenintézkedéseket tenni. Érdekes módon nem az északnyugatról érkező ukrán támadás ellen közvetlenül dolgoztak – leszámítva a fent említett tüzérségi csapásokat. Az oroszok továbbra is az 5.g.hdsg. vonalán voltak aktívak: június 16-án az ukrán 108.tv.dd. drónosai öltek meg egy orosz katonát Dobropillija közepén, valamint a falu déli szélén is. Szintén ezen a napon a 33. rohamezred drónjai szintén orosz katonákat öltek meg Priluki északnyugati csücskén. Úgy látszik, hogy az oroszok megkíséreltek visszaszivárogni.

A következő napokban a szomszédos ukrán támadási sávban erősödtek fel a harcok. 17-én az orosz 655.gl.ezd. dróncsoportja támadott ukrán katonákat Verbove-től 1 kn-re északkeletre. Ez utóbbi azért érdekes, mert itt a Hajcsul és a Vorona folyók közötti, nagyjából észak felé néző terepszakaszon ez volt ezelső ilyen, az ukrán vonalak harcászati mélységében, a támadó erők ellen végrehajtott orosz dróncsapás. Innentől kezdve viszont az orosz dróntevékenység egy kicsit megint láthatóbbá vált.

Míg az orosz 37.gl.dd. tüzérsége ukrán kiépített ukrán állásokra mért csapást Szolodke-től 1 kmre északnyugatra, addig tehát az orosz drónok ismét jelentkeztek a csatatér ezen része felett is. 21-én az orosz 69.gl.dd dróncsoportja ukrán bombázó drónt vert le az égről Berezove felett, míg 23-án már orosz bombázó drón dolgozott sikereseb ukrán állások ellen Szolodke-től 4 km-re nyugatra. Az ismét megjelenő orosz drónok mellett a másik, amire fel kell hívni a figyelmet, hogy úgy látszik, hogy az ukránok komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a nyugat felé támadó 127.gl.ho. jobb szárnyában sikert elérve itt is megragadják a kezdeményezést. Itt azonban egyelőre csak annyit értek el, hogy az alábbi térképvázlaton szürkészölddel bekarikázott terepszakaszt „szürke zónává” változtatták az eddigi stabil orosz ellenőrzés helyett.

Ez a helyzet egész június második felében így állt fenn. 23-án a 33.r.ezd. ismét egy orosz beszivárgási kísérletet számolt fel Dobropillijában, míg 25-én a Ternove-be visszaszivárogni igyekvő oroszokat a 23.gl.dd. tüzérsége semmisítette meg. Július 2-án a fent említett szürke zónában Zlahode-től nyugatra 2 km-re ukrán állásokat lőttek az oroszok. Ez utóbbi terepszakaszon, úgy tűnik, hogy az ukránok tartós jelenlétet tudtak kialakítani, az oroszok szerint is.

Előkészítő műveletek a későbbi főcsapás támogatása érdekében

Az oroszok drón erősítést nem csak a 36.g.hdsg. sávjába küldtek, hanem északabbra is – jóllehet, ekkor még itt nagyobb volt a nyugalom, csupán a megerősödött ukrán felderítő tevékenység adott okot az orosz parancsnokoknak arra, hogy összeráncolják a homlokukat. Július 6-án egy ukrán felderítő drónt vert le az égről az orosz 69. biztosító dandár 2. zászlóaljának drónja Voszkreszenykától északkeletre 2 km-re, míg pár nappal később, 10-én ukrán tüzérségi tűzcsapás ért orosz állásokat ugyanettől a falutól 4 km-re délkeletre. Szintén 10-én az ukrán 148. tü.dd. lőtte szinte egész nap Sevcsenko-t, ahol valószínűleg az orosz harcászati mélységben csoportosuló gyalogságot, dróncsoportokat és logisztikai ellátópontokat támadtak Mindezzel az ukránok valószínűleg azt a hatást kívánták kelteni, hogy itt fog kibontakozni a fő támadás Velika Novoszilka felé.

A fő művelet a főcsapás irányban

Július 11-én az oroszok több kisebb tüzérségi csapást mértek Ziljonij Haj, Zirka, Zaporizke/Zaporizzsija és Jalta falvakra. Mint az az augusztus 12-én kiadott közleményekből kiderült, ezen a napon hajtották végre az ukránok a fő támadásukat, amellyel felszámolták az orosz jelenlétet a Mokri Jali folyó torkolatától nyugatra, egy hídfőt is foglaltak a folyó keleti partán és a Novopavlivka felé támadó orosz 2.g.hdsg. bal szárnyán is kellemetlen helyzetet okoztak.

Utólag rekonstruálva valószínűleg ez úgy nézett ki, hogy a 40. tengerészgyalogos felváltotta Fillijánál a 79-est, amely teljes erejét Ivanyivka környékére tudta így koncentrálni egy észak-déli irányú támadásra. Ezzel egyidőben a 80. légiroham dandár erre merőlegesen nyugati irányból támadott a Vovcsa folyón keresztül Zirka – Zaporizke falvak irányába. Ebben a támadásban két dandár manőver erői (feltételezésem szerint, a jelen harceljárásokból fakadóan összesen nem több, mint egy századnyi) ettek részt, legalább két további dandár és egyéb hadtestközvetlen alakulatok támogatásával.

Az ukrán siker után

Természetesen ettől még nem álltak le a harcok, sőt. Az orosz 90.g.hk.ho. ide vezényelte a 80.g.hk.ezd-nek legalább egy zászlóalját, valamint a teljes 6.g.hk.ezd-t. Természetesen nem elsősorban nagy harckocsikötelékek ellenlökése volt az oroszok célja, hanem a helyszínen lévő és a megerősítő alakulatok dróncsoportjaival együttműködésben a harckocsik kiválóan tudnak működni amolyan önjáró lövegként megosztott irányzással tüzelve.

A többi terepszakaszon sem állt meg a harc. Július 14-én az orosz 305. tü.dd. lőtt ukrán célokat Berezove-ben, valószínűleg nem véletlenül. Ugyanis július 19-én az ukrán 425.r.ezd. katonái elfoglalták Zaporizkét (ige, több ilyen nevű falu is van ebben a régióban…), valószínűleg ezt a támadást akarták megzavarni az oroszok – úgy tűnik, hogy kevés sikerrel. Szintén ezen a napon a 425-ösök egy kisalegysége Malijivkát is felszabadította. Heves harcokról egyelőre ne rendelkezünk forrásokkal, így arra tudok következtetni, hogy eddigre itt már az ukrán elszigetelő és tűzelőkészítő fázisok sikerrel jártak.

A források ezt követően megint csak meglepően kevés elemet tartalmaznak. Július 25-én egy kilőtt M109-es önjáró löveget posztoltak az oroszok Oresztopiltól 3 km-re nyugatra a Vovcsa folyó árterében, de mivel ez ekkor már 15km-re volt a legközelebbi orosz beszivárgótól is, ezért kétlem, hogy ekkor semmisült meg.

Július 30-én az oroszok sorozatvető csapást mértek Tolsztoj/Tovsztye falura, míg ugyanezt a terepszakaszt legközelebb augusztus 4-én érte jelentős csapás. A 430.gl.ezd. arról számolt be, hogy Molnija drónnal sikerült csapást mérni a Vovcsa folyó árterének sűrű növényzetében előre mozgó ukrán gyalogságra a két folyó torkolatánál. Augusztus 8-án az oroszok igyekeztek beszivárgással lassítani az ukránokat, de Fillijától 2 km-re délkeletre a 46.lr.dd. drónjai megállították őket.

A helyzet konszolidálása és megfelelő előkészítés után úgy tűnik, hogy az ukránok dél felé terjesztették ki a támadásukat. Augusztus 11-én érkezett a hír, hogy orosz 6.g.hk.ezd. tüzérsége néhány gránáttal lőtte Mirnye falu nyugati peremét. Mivel ez eddig az ismeretink szerint 3 km-rel az oroszok első vonala mögött volt, azóta napvilágra került információk alapján úgy tűnik, hogy itt az ukrán 80.lr.dd. támadására nyitottak tüzet, jóllehet sikertelenül. Bár Piddubnye faluról nem érkeztek hírek, a földrajzi elhelyezkedéséből kiindulva egyértelmű, hogy ha voltak ott még oroszok, akkor legkésőbb ezen a napon visszavonultak a Mokri Jali folyó keleti partjára.

A kiegészítő hadműveleti irány

Az oroszok itt is igyekeztek ellentartani az ukrán nyomásnak, és mivel itt készültek is ukrán támadásra, több siker is koronázta az erőfeszítéseiket. Július 31-én az 1461.gl.ezd. drónjai és tüzérsége hevesen támadták az ukrán állásokat Szolodke és Nove Zaporizzsija között.

Másnap siklóbomba csapás érte Dobropillijában az ukránokat, míg augusztus 5-én ismét csak a Hajcsul és Jancsul folyó között félúton lévő ukrán állásokat érte sorozatvető csapás.

Ha arra vagy kíváncsi, hogyan nézne ki a modern háború egy magyar katona szemszögéből, erről szól a Két hét az élet című regényem.

Összegzés

A művelet még koránt sem ért véget, valamint láthatjuk, hogy a felek számos információt – érthető okokból – visszatartanak, így csak részleges képet tudunk alkotni, amely az alábbi megállapításaimból áll:

1. Egyértelműen látszik, hogy ezen a nagyjából 70 km széles frontszakaszon Huljajpolje-től egészen Ivanyivkáig az ukránok idén kora tavasz óta támadásban vannak és az oroszok csak lassítani tudják őket.

2. Az 5. és 36. g.hdsg-k sávjában elért február-áprilisi sikerek után májusban az oroszok konszolidálták itt a vonalaikat, amelynek az egyik legfőbb eszköze az 5.g.hdsg. 127.gl.ho. folyamatosan fenntartott beszivárgó tevékenysége volt Huljajpolje északnyugati előterében.

3. Május, júniusban leginkább a júliusi műveletek előkészületei zajlottak, amelyek az alábbi módon épültek fel:

• főcsapás irányban a 20. hadtest meglévő erőire támaszkodva a 80. és 79. légiroham dandárok sikeresen megtisztították az oroszoktól a Vovcsa és Mokri Jali folyók közötti terepszakaszt a torkolat környékén, sőt egy hadműveleti szinten jelentős hídfőt sikerült foglalniuk a Mokri Jali folyó keleti partján – jóllehet ennek a háta észak felől nyitott.

• A kiegészítő irányban a 33., 225. és 425. rohamezredek kisalegységei veszteségteljes beszivárgó műveletek után végül csak kisebb sikereket értek el, azonban amellett nem mehetünk el, hogy akárcsak eggyel délebbre az oroszok, itt az ukránok kötöttek le teljes orosz magasabbegységeket.

• A most már nyilvánosan is megerősített ukrán sikerekre válaszul az oroszok szokás szerint hatalmas ukrán veszteségekről adnak ki közleményeket- Azonban most ez elmaradt, aminek az oka, hogy valószínűleg kevesebb ilyen felvételük van. Ennek az egyik oka, hogy nem tudtak annyit repülni a drónjaikkal, a másik pedig valószínűleg, hogy nem keletkeztek súlyos ukrán veszteségek.

• Félreértés ne essék, nem állítom, hogy nem voltak, sőt, valószínűleg a rohamezredek beszivárgásai legalább 30-60%-os veszteségekkel jártak. Viszont a légiroham dandárok támadásai – a tisztességes előkészítésnek és mesteri összhangbak köszönhetően – csupán 7-10%-os veszteségekkel járnak. Ennek az oka a már többször hivatkozott és általam is bemutatott 7 fázisú urán támadási módszerben keresendő, amelyet először 2025 nyarán alkalmaztak a Kucseriv jari orosz kiszögellés felszámolására és idén kora nyárra tökéletesítették.

4. Mint mondtam, ez az offenzíva még nem állt meg, sőt most kezdődik az a fázisa, amely már hadászati szinten is értékelhető eredményt hozhat. Ehhez azonban az ukránoknak el kell foglalniuk Komar-t és Uszpenyivka-t. Élek a gyanúperrel, hogy ha a rohamezredek nem változtatnak a módszereiken, akkor ez utóbbi sokáig fog tartani, míg a láthatóan ügyesebben harcoló légideszant dandároknak Komar akár szeptember végére meg lehet. Innentől kezdve lehet északon két irányba veszélyeztetni: a Vovcsa folyó mentén kelet felé, vagy a Mokri Jali folyó mentén dél felé, Velika Novoszilka felé. Ahhoz, hogy az ukránok felszabadítsák ezt a várost, az itteni orosz védelemnek a komoly összeomlására van szükség, amit én nem látok a jövőben. Főleg, hogy láthatóan komoly erősítéseket küldenek ide az oroszok.

Természetesen nem szükséges egyből elfoglalni a várost, amennyiben a fenti térképvázlaton PL BLUE-val jelölt vonalat elérik az ukrán erők, úgy folyamatos dróncsapásokkal lényegében ki tudják kapcsolni a várost, mint logiszitkai csomópontot, ezáltal rendkívül hátrányos helyzetbe hozva az itt harcoló orosz erőket. Amennyiben ez sikerül idén ősz közepére, úgy a tavaszra romló logisztikai helyzetű orosz erők ellen újabb támadás indítható, ezzel kifogva a szelet a várhatóan 2027. év elején Szlavjanszk-Kramatorszk felé meginduló újabb orosz támadás vitorlájából. Azonban mivel a hadászati kezdeményezés az oroszok kezében van, így elképzelhető, hogy amennyiben lesz mozgósítás idén ősszel, úgy 2026. novemberében jelentős offenzíva indulhat a Donbasz északi részén és az ukránok addigra nem lesznek abban a helyzetben itt délen, hogy az itteni műveleteikkel hadászati szinten kényszerítsék az oroszokat az eredeti szándékaik feladására.