A kosztyantyinyivkai csata - 2. rész

Harc a város peremében – az orosz benyomulási kísérletek a város belsejébe

Ebben az időszakban az oroszok célja – akárcsak Pokrovszkban – az volt, hogy drón fölényt alakítsanak ki a város felett, ezáltal az ukrán ellenlökési kísérleteket ellehetetlenítsék, valamint saját gyalogság gyülekezést elősegítsék, amelyek így hatékonyabban tudnak beszivárogni a városba. Mindezt természetesen elsöprő tűzerő támogatásával. Érdemes megjegyezni, hogy bár már nem kap főcímeket, az orosz tüzérség és siklóbombák teszik ki az orosz tűzcsapások jelentős részét, és ez még akkor is igaz, ha az orosz drónok által okozott véres veszteség is valószínűleg nagymértékben megnövekedett.

2026. legelső napjaira a T-0504-es főúttól keletre lévő városrész gyakorlatilag teljesen az oroszok ellenőrzése alá került. Január első hetében az oroszok úgy tűnik, hogy az elért eredménye megszilárdítására és az új erők előre küldésére koncentráltak. Bár sokszor elmondtam, érdemes megjegyezni, hogy napjainkra a klasszikus koordinációs térképjelek – főleg a vonalas jelek – csak tájékoztató jellegűvé váltak. A „FLOT” vagy „FLET” vonalak nem egyértelmű határok, csupán inkább egy sűrűség jelzők, amely vonal egyik vagy másik oldalán inkább kié az ellenőrzés. Ennek tudatával olvassanak tovább.

Az oroszok igyekeztek kihasználni, hogy már egy széles ívben hozzáférnek a városhoz. A város elleni műveletk főcsapás iránya továbbra is a 20.gl.ho. sávja volt délkeletről északnyugat felé, de kiegészítő csapásirányok voltak északkelet felől a 6.gl.ho. és délnyugat felől a 150.g.gl.ho. támadási sávjai. Ennek megfelelően az oroszok a legtöbb erőt Ivanopillijában igyekeztek koncentrálni, amely ellen az ukránok több dróntámadást és kisebb rajtaütést is igyekeztek végrehajtani, de csak lassítani tudták az oroszokat. Ezzel párhuzamosan Beresztok felé is előrébb jutottak, már a falucska déli perméig jutó oroszok kaptak dróntámadást január közepén. Ezáltal amúgy a Kleban Bik víztározó és a város közötti ukrán ellenőrzés alatt álló területet lényegében katlanba zárták az oroszok. A másik oldala a történetnek, hogy valószínűleg az amúgy is nyílt terepen ekkor már csak néhány ukrán katona lehetett – ha volt még egyáltalán. Eközben az oroszok Sztupocskij felől is igyekeztek előrébb jutni a város keleti felén lévő erdősebb területre, egyelőre kevés sikerrel.

A januári események vázlata

Február elején az oroszok igyekeztek az ukrán páncélozott járműveket támadni, amelyek – mint azt korábban elmondtam – jelentős részt vállaltak az ukrán ellenlökések eddigi relatív sikereiben. Február 2-án egy AS-90-es önjáró löveget lőttek ki a várostól északnyugatra, míg ugyanazon a napon egy T-72-es (vagy ahhoz hasonló típus, pl. PT-91) is az orosz drónok áldozatává vált.

Február első hetében láthatóan a 150.g.gl.ho. igyekezett növelni a nyomást délnyugat felől, míg a főcsapás irányban az oroszok továbbra is azzal küzdöttek, hogy az ukrán drón- és tüzérségi csapások ellenére elég erőt tudjanak összegyűjteni és később beszivárgásra előre küldeni a T-0504-es főúttól északnyugatra.

Február első hetére az ukránok úgy látták, hogy sikerült ideiglenesen megállítani az orosz támadást a főcsapás irányban, így megkísérelték kicsit lefejteni az orosz szorítást a szárnyaikról. Ennek érdekében a várostól északkeletre ellentámadást indítottak. Ez a támadás nagyjából Pogyilszke felől indulat Mikolajivka felé a Csasziv Jartól délre lévő orosz ellenőrzés alatt álló területek ellen. Nagy valószínűséggel a 225. rohamezred egy alegysége hajtotta végre. Ugyan némi területet visszafoglaltak, de semmilyen hatással nem voltak az oroszok támadási ütemére Kosztyantyinyivka ellen, így szerintem az egésznek semmi értelme sem volt. Esetleg annyi, hogy az ukránok által jelentett orosz ebszivárgó csoportok száma egy kicsit csökkent a fő irányban , azonban e kettő között nem vélek összefüggést felfedezni.

Február harmadik hetében azonban az ukránok kevésbé látványos, ám annál jelentősebb védelmi sikereket értek el. Az oroszoknak nem sikerült túljutniuk a főúton, viszont jelentős számú gyalogságot (nyílt forrásokból összeszámolva nagyjából 20-30 főt) veszítettek Ivanopillijában, amely egyértelműen hátráltatta az oroszok fő támadását. Sőt, ez a helyzet tovább folytatódott egészen március közepéig, ugyanis heti 20-40 fő elvesztése árán az oroszok egy lépést sem jutottak előre semelyik támadási irányukban, ami főleg a jól megszervezett ukrán drón- és tüzérségi csapásoknak volt köszönhető. Ez utóbbi állításom látszólag szembe megy azzal, hogy az ukránok ősszel itt koordinálatlanul harcoltak. Nos úgy tűnik, hogy ezt az ukránok is felismerték és igyekeztek megteremteni az összhangot és a vezetés egységét, amely – csodák csodája – mindig sikert hoz.

A február és március első felében ismert helyzet vázlata

A problémát az oroszok természetesen felismerték. A várakozásokkal ellentétben – ti. a beépített terület peremén megszerzett hídfőkre támaszkodva gyorsul az előretörés – a támadási tempó a növekvő veszteségek ellenére is lelassult. Ennek az okát jól ismerték fel, így nem véletlen, hogy a már Pokrovszknál bevált módszerhez folyamodtak. Áthelyezték ide a Rubikon központot, amely az ukránok szerint is minőségi és mennyiségi fölénybe tud kerülni egy hadműveleti irányban szinte bármely ukrán drónos alakulat fölött. Az oroszok láthatóan szisztematikusan, terv szerint láttak munkához.

Március közepén az ukrán logisztikát igyekeztek elvágni. Csak ezen a héten 6 db harcjármű és több tucat UGV vált az orosz drónok áldozatává a Kosztyantyinyivka – Druzskivka úton. Azonban ezen a héten az ukránok továbbra is ugyanúgy tartották az állásaikat a védelem főerőkifejtésének irányában, továbbra is hetente két-három tucat orosz katonát megölve a város előterében.

Március utolsó hetére azonban az oroszok fölénye már a szárazföldi műveletek terén is elkezdett érződni. Úgy tűnik, hogy az oroszok a főcsapás irány áthelyezték Ilinyivkából annak az északi peremére és sikerült is megvetni a lábukat a vasútállomás közvetlen közelében. Sőt, még a város belsejébe is eljutott legalább egy tűzpár, amit egy ukrán rohamosztag számolt fel.

Az események vázlata március második felében

Április első hetében tovább folytatódtak az előző hét folyamatai. Az orosz drónok ekkorra elérték azt, hogy teljesen lehetetlen volt harcjárművekkel mozogni, ami tovább csökkentette az esetleges ukrán ellenlökések sikerességét. Eközben az oroszok folyamatos heves UMPK csapásokkal támadták a város közepében a rendező pályaudvar környékét és az attól északnyugatra eső városrészeket. Kis érdekesség, hogy a városban látható siklóbomba bevetések kapcsán azt a szabályszerűséget vélem felfedezni, hogy az oroszok a siklóbomba csapásokat az ukrán harcászati mélység szétzilálására vetik be és a saját csapatok élétől igyekeznek legalább 2 km távolságot tartani.

A másik észrevételem, hogy április első hetére egyértelművé vált, hogy az oroszok a város közepét igyekeznek átkarolni és a főcsapás irány keletről tart a város északkeleti és északi pereme velé, míg a kiegészítő csapás irány délről tart a város északnyugati bejárata felé.

Április első hetének eseményei és a két orosz feltételezett támadási tengely

Egy érdekes esemény történt április 11-én a város délnyugati részén. Ukrán utászok drónok segítségével felderítették a saját erők mozgását akadályozó orosz drónok által szétszórt aknákat, amelyeket szintén drónok segítségével, távolról számoltak fel. Mindez amiatt érdekes, mert jól látszik, hogy az oroszok nagy jelentőséget tulajdonítanak az ukrán védelem mozgásszabadságának csökkentésének, valamint az is látható, hogy ekkor itt még nem volt akkora orosz drón fölény, hogy az utászok ne tudtak volna dolgozni. Ugyanis az oroszok még április közepén is főleg a város központjában és északnyugati megközelítési útvonalain lévő ukrán logisztikai célokat és harcjárműveket támadták drónokkal, tüzérséggel és légicsapásokkal (TAI-1).

Mindez, úgy tűnik, hogy sikeresen támogatta a fő irányban támadó orosz erők tevékenységét, ugyanis sikerült ellenőrzés alá vonni a várostól keletre lévő erdős, kertes háztömböt.

Április harmadik hetében az oroszok keletről további előrehaladást értek el, míg úgy tűnik, hogy igyekeztek a délnyugati irányú támadást is tűzzel elősegíteni. Az ukrán Phoenix dróncsoport tagjai súlyos orosz légicsapásokat rögzítettek ebben a városrészben (TAI-2). Az ukránok eközben továbbra is igyekeztek a város pereméig eljutó orosz gyalogság számát csökkenteni. Április 22-én egy orosz UAZ-452-eseken támadó orosz rohamcsoportot semmisítettek meg Predtecsinyétől délre. Azonban ez inkább csak egyedi siker volt, az ukrán védők a városba bejutott orosz gyalogságot sem tudták minden esetben visszaverni.

Az ukránok ez utóbbi érdekében továbbra is igyekeznek ellenlökéseket indítani, hogy felszámolják a beszivárgott orosz gyalogságot. Az ilyen ellenlökések (meg amúgy minden szárazföldi művelet) egyik legfontosabb eleme, hogy a katonák jól ismerjék a terepet. Az ukrán „Ljuty” dandár katonái egyre több esetben a drónfelvételek alapján VR-szemüvegben bejárható 3D-s virtuális valóság alapú tereptájékoztató segítségével készülnek fel.

Az ukránok továbbra is jelentős erőfeszítéseket tesznek a városban harcoló erők ellátásáért. Ekkorra azonban a katonák által húzott „banyatankok” és az UGV-k a logisztika fő eszközei, harcjárművet csak a kritikus állapotban lévő súlyos sebesültekért küldenek. Egy ilyen eset során, április 23. körül egy MRAP több aknára futást is kibír és sikeresen ürítik ki a sebesülteket.

Az események vázlata április második felében

Azonban összességében a fenti térképvázlatot is nézve megállapítható, hogy április végére az oroszok keletről elkezdték átkarolni a várost és már csak idő kérdése volt, hogy mikorra foglalják el tejesen.

Április/május fordulóján a felek minden erejüket bevetették – utólag visszatekintve ez volt a döntő ütközet. Az oroszok célja az volt, hogy legalább keletről teljesen fel tudjanak zárkózni a városra és délről is meg tudják vetni a lábukat a város nyugati peremében. Az ukránok a déli irány visszatartása volt, valamint, hogy a keletről egyre súlyosabb orosz nyomást lefejtsék a városról.

Ennek megfelelően, május első napjaiban több kisebb ellenlökést is indítottak a keleti irányban a lábukat megvető oroszok ellen, amelyeket légicsapásokkal is támogattak. Érdemes megjegyezni, hogy egyes magasan képzett ukrán alakulatok esetében a CAS már rutin eljárás, bár ebben az esetben a támadó erők és a légicsapások távolsága inkább a támadást előkészítő BAI volt. Május 3-án viszont egy – valószínűleg megosztott irányzású tűzfeladatot végrehajtó – Leopard 1A5 is az orosz drónok áldozata lett.

Azonban mindez nem lassította jelentősen az orosz támadást, amelynek az általam sokszor leírt jelenség – a harcmező széttöredezettsége az oka. Május közepére az oroszok heves harcokban megvetették a lábukat a városközpontban, sőt a nyugati peremkerületeket is elérték a délről érkező kiegészítő irányból. Eközben az orosz légierő a TAI-3-ma jelölt terepszakaszra koncentrálta a tevékenységét, amely alapján arra tudok következtetni, hogy május első felében az orosz drónok már elégségesek voltak az északnyugati ellátási útvonal zárva tartásához, a légierő koncentrálhatott a gyalogsági rohamok tűzelőkészítésére.

A május első hetében történtek vázlata

Azonban a május harmadik heti események alapján megállapíthatom, hogy az ukránok a városközpontból sikeresen kiszorították az oroszokat és visszavetették őket a május 1-i állapotban. A döntő ütközet ezen fázisát az ukránok nyerték. Ezen a héten az oroszok jóval kevesebb támadást hajtottak végre, a fő tevékenységük a drón-, tüzérségi- és légicsapások voltak. Az ukránok meg továbbra is igyekeztek az oroszokat megakadályozni abban, hogy elegendő embert koncentráljanak a város már elfoglalt részein. Az ukrán légierő is dolgozott, azonban őket főleg a nagyobb értékű célok (pl. dróncsoportok) ellen igyekeztek bevetni. Haditechnikai érdekesség – bár korántsem az első eset, hogy ukrán Szu-27-es amerikai lézervezérlésű bombát vetett be, ezúttal Ilinyivkában.

Május második fele is relatíve csendesen telt, úgy tűnik, hogy az oroszoknak jelentős erőfeszítésekbe került a megfelelő erőt összpontosítani. Ennek az oka a folyamatos – bár gyengülő – ukrán dróntevékenység az orosz 150., 20- és 6.gl.ho-k hadműveleti mélységében. Valamint ekkorra már érezhető volt a fronton az orosz toborzási rendser kudarca. Egyszerűen több idő kellett a megfelelő számú gyalogság gyülekeztetéséhez, mivel nem jött annyi a hátországból.

Ugyanebben az időszaban az ukránok számos kisebb ellenlökést indítottak, kiszanálva a pillanatnyi orosz leállást. Azonban az oroszokat nem sikerült kivetni a városból, csupán legfeljebb két héttel sikerült az orosz támadás ütemét visszavetni.

Ez utóbbi állításomat arra alapozom, hogy az oroszok május utolsó napjaiban ismét jelentős támadásokat indítottak – természetesen a szüntelen légi- és dróncsapások közepette. Június 1-re több tucat orosz beszivárgó jutott el a város centrumába, sőt már az északnyugati részébe is. Az oroszok, ha harmadik nekifutásra is, de megnyerték a döntő ütközetet. Ennek a legfőbb eszköze a súlypontáthelyezés volt (quel surpris…). Láthatóan kelet felől nem boldogultak (áprilissal ellentétben) így a 150.g.gl.ho. sávjába helyezték át a súlypontjukat, amely sikerrel járt.

A győztes orosz ütközet legfontosabb elemeinek vázlata május utolsó napjaiban

Az oroszok tehát öt hónap heves harc után megnyerték a Kosztyantyinyivka birtoklásáért vívott döntő ütközetet. Innentől kezdve már csak az volt a kérdés, hogy milyen gyorsan szorítják ki az ukránokat a városból.

A döntő ütközet után

Az ukránok természetesen nem adták fel, főleg azért nem, mert még jelentő számú katonájuk volt a városban. Egészen vakmerő és hősies módon továbbra is voltak harcjárműves „vesszőfutások” a városban rekedt sebesültekért. Egy M113-as például kilenc dróntámadást bírt ki a kiegészítő páncélzatának köszönhetően.

Továbbá az ukránok ellenlökéseket is indítottak, hogy legalább az ellátási útvonalat nyitva tudják tartani. Június első hetében több kisebb ellenlökésnek köszönhetően – véleményem szerint csodával határos módon – vissza tudták szorítani az oroszokat a város északnyugati részéből. Ezzel párhuzamosan az oroszok ezen a héten (június 1-8) inkább a további erőgyűjtésre koncentráltak, valamint továbbra is fenntartották a tejes drónfölényt a város felett.

A rákövetkező héten (június 8-15) a 150.g.gl.ho. újabb támadást indított, több mint száz fő gyalogságot beküldve a városba. Ugyan legalább a felük elesett vagy megsebesült, ismét meg tudták vetni a lábúakat a kórháznál és a város északnyugati részén. A térkép átláthatósága érdekében ezt az előretörést az ENY PL 15 JUN nevű vonallal jelöltem.

A június első felében vívott harcok vázlata

Ezen események – ti. hogy az oroszok másodjára is megvetették a lábukat az ellátási útvonal bejáratánál – döntő fontosságúak voltak. Az ukrán ellenállás a város keleti peremén is meggyengült, az oroszok a Malocsarka és Novodimitrivka közötti erdős-dombos területet is megszállták. Azt nem tudom megállapítani, hogy az ukrán ellenállás összeomlott-e vagy tervszerűen vonták ki innen azerőket. Sajnos nagy valószínűséggel az előbbi, hiszen ekkor még a város közepén bizonyítottan voltak ukránok által tartott megerődített támpontok. Sajnos úgy tűnik, hogy Debalceve, Szeverodonyeck, Bahmut, Avgyijivka, Vuhledar, Velika Novoszilka és Huljajpolje után ismét végtelenül elbaltázták az ukránok a városi harc utolsó fázisát. Ez őszintén dühítő.

A helyzet áttekintő vázlata június 22 körül

Június utolsó hetére az ukránok körömszakadtáig igyekeztek a katlan száját nyitva tartani, azonban a helyzetük súlyosságát jól jelzi, hogy a NAI-1-gyel jelölt területen lévő ukrán erőket már csak légi úton tudják ellátni. A térképvázlat valószínűleg nem pontos, a 100.gl.dd. jelentős része nem maradt a városon belül, viszont az is több, mint valószínű, hogy számtalan más alegység töredék viszont igen.

A helyzet legutolsó ismert áttekintő vázlata július 1-én

Összegzés

E sorok írásakor (július 5) még nem rendelkezünk bizonyítékkal arra, hogy az oroszok teljesen elfoglalták volna-e a várost, azonban ez minden valószínűség szerint csak idő kérdése. Kosztyantyinyivka több szempontból is tanulságos:

1. az ukránok a város körül csak hiányosan kiépített állásrendszerekkel rendelkeztek, pedig legkésőbb 2025. Q1 végétől kezdve tudható volt, hogy a város előbb-utóbb csatatér lesz. Remélem az „erődvonal” többi városa körül ennél jobbak a védelem műszaki berendezései.

2. A városban 2026 februárig meglehetősen szervezetlen volt, azonban ennek a kijavítása 2026. tavaszán jelentős ukrán védelmi sikereket eredményezett. Csak azt nem értem, hogy miért kell ezt újra és újra eljátszani.

3. Az oroszok számára is működőképes a „mini-Herszon” támadási módszer, amelyet a már több, mint 3 éve általam azonosított súlypontáthelyezéses támadási módszerrel tudnak vegyíteni.

4. Az ukrán erőfeszítések a támadó orosz kötelékek hadműveleti mélységének támadására sikeresek, jelentősen tudják lassítani az orosz támadási ütemet.

5. Az ukrán ellenlökések viszont csak a közvetlenül értintett rohamél eseténen sikeresek, a művelet befolyásolási területe a harcmező szétaprózottsága miatt rendkívül kicsi. Ezért az ilyen ellenlökéseket csak a kulcsfontosságú objektumok ellen érdemes végrehajtani, minden más ellen tökéletes megoldás, ha elárasztják drónokkal és tüzérséggel.

6. Az ukránoknak illő lenne idejében felismerni, hogy mikor kell kiüríteni egy bekerítésben lévő város közepét. Sok emberéletet megmenthetnének vele…