Bódultságom

Ma MRI vizsgálatra voltam előjegyezve. Rettegek a bezárzságtól, ezért kértem nyugtatót, amit itt lehet. Lori el is szállított a helyszínre, én agyonizgultam magam. Szerencsésen megérkeztünk, kaptam egy szopogatnivaló tablettát nyugtatóként, mondták egy óra múlva hat, akkor fognak szólítani. Ehhez képest 15 perc elteltével behívtak, persze azonnal pánikba estem, hogy jaj, hát én nem vagyok nyugodt, minditthalunk, s még egyéb bajom is lesz. De bementem, mit tehettem volna egyebet.

Kedves kicsi asszisztensleányka nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz, másszak ‘sze fel a szerkezetre, nyugi, a lábammal előre tolnak be , a fejem kinn marad. Hát nem maradt kinn, csak a búbom. Kezembe nyomták a pániklabdát, fejemre húztak egy sisaknak megfelelő méretű fejhallgatót, azzal sipirc be a monstrumba. Se zene, se semmi. Én meg éber, mint aki most ivott egy redbullt. Csúsztatnak befele, kattog a gép, várom mikor lőnek ki, mint Kapu Tibort az űrbe.

Mert becsületemre mondom, meggyőződésem volt, hogy innen élve ki nem kerülök, s engem itt kilőnek monstrumgéppel együtt . S há egyszercsak megszólal Vivaldi négy évszakjából a nyár, majd levetettem a bőröm, olyan meglepetésszerű volt

Az semmi. Elindultak a felhők felettem, ( mondtam, ugye, hogy kilőnek? ), perzselt a nap, illatoztak a virágok s immár csak azért imádkoztam, hogy szerencsésen landoljak, akárhol is, mit bánom én, a Sziriuszon, Afrikában, esetleg az alpokban!

Pár év után ( nem röhög, pár év volt az! ) , landoltam is. Zúgva, búgva, csattogva, s lám, a rendelőben vagyok, vigyorog rám a leányka, s kérdi milyen volt az utazás. Mondom megtapsoltam a pilótát. Néz rám kicsit furcsán, de nem szól. Szépen felöltöztem s be nem állt a szám, úgy röhögtem örömömben, hogy megérkeztem szerencsésen. Aztán megjött a nyugtató hatása s én Lori oldalán lebegtem el az autóig. Igen, kérem, lebegtem. Bár Lori szerint érte a lábam a földet, nem hiszek neki.

Most csupán enyhe bódultság kínoz, s immár leveszem a fejhallgatót a fejemről. Hú, a rézfánfütyülőjét! Itthon vagyok! Nem a rendelőben kellett volna hagynom ezt? Ki sem gondolom, szól a telefon:

- Frau Lakó! Ha nem okoz gondot, a fejhallgatót a napokban juttassa már vissza....

Hogy én tajdag lettem a félelemtől s a nyugtatótól , ok. De senki nem vette észre azt a bazi nagy izét rajtam???

Kedves olvasóm! Megtisztelsz, ha nem görgetsz tovább és elolvasod a következő pár mondatot:

Eszedbe jutott már, hogy miből áll az írói munka? Egy pár dolgot elmondok, jobban mondva ide írok. Először meg kell fogannia a történetnek, ebben az esetben a folytatásnak. Aztán hosszú órákon, de van hogy nappokon keresztül érlelődik, nő, alakul. Amikor teljesen kifejlődik, akkor leülök és pár óra alatt megírom. De még mindig nincs kész, még szerkeszteni kell, még javítani, kipofozgatni. Ez is pár óra. Végül ide helyezni, megosztani, minden beállítást ellenőrízni. És lehet, hogy még így sem tökéletes…

Ez nem panasz, hiszen szívesen csinálom. Szeretek írni, szeretem veled, nyájas olvasó, megosztani. De őszinte leszek: elfáradok. Mert munka ez, a javából. Szellemi munka.

Ezért kérlek, ha úgy gondolod, hogy a munkámért megérdemlek tőled egy havi kis összeget, mellyel egy kávét vagy egy kiló kenyeret vehetek, fizess elő az oldalamra. Ha megteszed, akkor nem csak az ingyenes írásaimat olvashatod, hanem azokat is, melyek kifejezetten az előfizetőim számára elérhetőek. Ráadásul nagyon jót teszel velem, hiszen így, betegen is, hasznosnak érezhetem magam, mert megbecsülik a munkámat. Hálásan köszönöm! Előfizetni a narancssárga gombra kattintva lehetséges, vagy magyar számlaszámra utalva, melyet alább közlök. (számlaszámra utalva a megjegyzésekhez feltétlen írd oda az email címed)

16200254-10206238, Magnet bank, Lakó Tünde ( ide a Péterfi nem szükséges )

Előfizetői gomb💕💕