Ügyvédi belterj a HVG-ben

Megjelent egy cikk a HVG-n, hogy a budapesti ügyvédség két táborra szakadt, mivel az elnökünk, Tóth M. Gábor ügyvéd állítólag elvállalta Hankó Balázs és Bús Balázs védelmét. Ez, a cikk által idézett ügyvédi vélemények szerint azzal a veszéllyel járhat, hogy az ügyvédség elveszíti a közbizalmat. Emellet a cikk még arról szól, hogy: Milyen ügyekben hiányolta a kamara kiállását sok ügyvéd? Kommentálták-e eddig a Tisza-kormány jogalkotását? Miért estek egymásnak az ügyvédek? Miért kifogásolják a NER-esek védelmét? Milyen kapcsolatok láthatók a kamarai vezetés és az Orbán-kormány között? Milyen technikai akadálya lehet annak, hogy sok ügyvéd adja le a szavazatát? Mi az elkövetkező időszak nagy kérdése?

Nem leszek pontos, az a fent említett Tóth M. Gábor asztala, aki mindig tudja pontosan hányan vagyunk, de a lényeg, hogy valami tizenvalahányezer ügyvéd (korrekció: 6586, a tizenvalahányezer alighanem az országos adat) van Pesten. A valaha volt legtöbb szavazat a hárommal ezelőtti tisztújításon volt, amikor kitört a pánik, hogy valamiféle fideszes frakció akarja átvenni a vezetést. A frakció amúgy nem volt nyíltan fideszes, ráadásul jó pár kiváló kolléga is részt vett benne, de a lényeg, hogy akkor tömeges szavazás volt, háromezervalahányszáz ember szavazott akkor, ha jól emlékszem. Azóta ilyen 2-3000 ügyvéd szokott szavazni, ezek elsöprő része a kamarai tisztségviselők tágabb baráti köre.

Ha valakinek a “belterjes gittegylet” kifejezés jutott eszébe, nos szisszentheti a jutalmat a nap végén, mert az ügyvédi kamara (mindegy melyik) az tényleg belterjes gittegylet. Mert mi a fene tudna még lenni egy rétegszakma érdekképviseleti szerve?

Pályafutásom hajnalán, 15 éve dolgoztam egy postagalambász klubnak, amely vitába keveredett a szövetséggel. Valemelyik nap szembejött valami postagalambász téma, ránéztem, és hát azóta is nagyrészt ugyanazok az arcok vannak ott.

Ez azért is van, legyen szó postagalambászatról vagy ügyvédkedésről, mert bizony a tagság jelentős része még egy postagalambnál is magasabbról szarik a vezetőségre. Ők postagalambászkodni vagy épp ügyvédkedni szeretnek.

Amikor tehát “sok ügyvédről” beszélünk, akkor jusson eszünkbe, hogy az össz-ügyvédség nagyjából 15%-át érdekli annyira az ügyvédi kamara, hogy négyévente egyszer behaladjon a Szalay utcai székházba. Én, aki amúgy kamarai tisztségviselő vagyok, nagyjából havonta nézek be, pedig a székházfelújítás óta nagyon jó ebédet is lehet venni ott.

Ide jön a “Milyen technikai akadálya lehet annak, hogy sok ügyvéd adja le a szavazatát? “ kérdés, és tudom hogy sokan gondolják úgy, hogy ha lehetne a kamarai online rendszeren keresztül is szavazni, mások lennének az arányok. Valamennyire biztos, és én amúgy támogatnám is az elektronikus szavazást, de a bevezetést követelők nagyot néznének. Mert aki a PKKB (a Markó utcai bíróság) melletti sarkon lévő székházig se megy el szavazni, az elektronikusan is baszik majd szavazni, pardon my French.

Azért, mert kampány van, pontosabban hivatalosan még nincs, mert valami szaloncukor-leszedési határidő még nem jött el, és nem lehet nassolni. De ez is olyan, mint a karácsonyfa, hogy mindig van, aki már idő előtt rájár a zselés gyönyörre. Ebből lett most HVG cikk.

Nem, nem kifogásolják, ennek pedig két oka van.

Az egyik, hogy nincs külön neres meg nemneres ügyvédi kamara, csak ügyvédi kamara van. Az ügyvédi lét egyik alapja, hogy nem azonosulunk az ügyféllel. Ezt sokszor van, hogy nem tudják ügyvédek megugrani, de azért általában sikerül. A kamarai vezetés pedig nagyon óvatosan tud csak fogalmazni, mert mi nem valamiféle anti-NER vagy anti-Tisza szervezet vagyunk, hanem egy olyan kamara, amelynek tagja Melléthei-Barna Márton, Gaudi Nagy Tamás, Tuzson Bence, Kötter Tamás, még ha néhányuk tagsága egyéb irányú tevékenysége miatt éppen szünetel is.

A másik, hogy az egyik ügyvédet a legritkább esetben érdekli, hogy a másiknak ki az ügyfele. Ez egy “gig economy” ahol mi a fellépők vagyunk. Én a magam részéről legalábbis úgy vagyok, hogy mindenki úgy szerez ügyfelet, ahogy tud. Sőt, azt a pénzt se irigylem amit adott esetben egy kolléga el tud kérni. Én meg mástól, más pénzt tudok elkérni. Az ügyvédek általában “kinövik” ezt a másik miért mennyit kért dolgot. Főleg így 45 évesen, amikor elkezdenek szaporodni az infarktust, sztrókot kapott, megreccsent kollégák. Mindennek van ára…

Az ügyfeleink pedig, különösen büntetőügyekben, nemcsak szaktudást keresnek, hanem reményt is. Teljesen természetes, ha olyan “high profile” leendő védencek, mint Hankó vagy Bús, a kamara elnökéhez fordulnak, aki ráadásul az előző elnök, a nagynevű büntetőjogász Bánáti János tanítványa.

Minden ügyvédnek megvan a szabadsága, hogy mit vállal el és mit nem, de ez nem arról szól, hogy valaki politikailag vagy erkölcsileg kifogásolható. A büntetős ügyfelek igen jelentős része valamilyen okból kifogásolható. A büntető védő pedig igencsak vágja maga alatt a fát, ha válogatni kezd. Mi vállalkozók vagyunk, akiknek minden ilyen döntést úgy is meg kell fontolni, hogy a HVG cikkekben kikövetelt közmegbecsülésért nem adnak kiflit a boltban. Azt azért a pénzért adják, amit az ügyfél az irodába behoz.

Van itt még egy szempont: a Budapesti Ügyvédi Kamara legnagyobb kitüntetése Eötvös Károlyról van elnevezve. Arról az ügyvédről, aki elvállalta a tiszaeszlári vérvádperben a zsidók védelmét, amikor senki más nem vállalta. Félreértés ne essék, ha Tóth M. feltűnik Hankó védelmében a törvényszéken, nem fogok a könnyekig meghatódni, csak emlékeztetni fogom magam arra, hogy egy védőügyvédhez nem politikus megy vagy a karmatlai radzsa, hanem egy leendő védenc. Meg persze arra, ha már a zsidóknál tartunk, hogy nagy kóved, ha valakihez egy sokmilliárdos mutyival összefüggésbe hozott volt miniszter fordul védelemért. Igen, nyilván, ha ez így van, a védenc számításában benne van az is, hogy Tóth M. mint kamarai elnök el tud olyan dolgokat is érni, amit más ügyvéd nem. Nem tud amúgy, de nyilván a védenc erre is gondol.

De teljesen oké az is, ha valaki azt mondja, hogy ebből kimarad. Értelemszerűen nálam nem állnak sorba nerencek védelemért (holott még az is lehet, hogy némelyiküket nem küldeném el) de valakinél meg igen, és elküldik őket. Épp ma láttam az ismert és kitűnő védőügyvéd, Francsics Imre facebook posztját, hogy ő bizony nem vállal nerenceket, sőt egyenesen megpályázza a Vagyonvissza Hivatal elnöki tisztségét.

És ez is jó döntés, Imi (na tessék, vele is tegeződök, hát mik vannak) alkalmas a feladatra, ha ő meg erre érez indíttatást, csinálja meg. A tapasztalata megvan, a tudása megvan, a motivációja megvan. Úgy döntött, hogy nem dolgozik ezeknek az embereknek, hanem - az ügyvédkedést legalább ideiglenesen elhagyva - a másik oldalon fog dolgozni. De legalábbis megpályázza. Azonban ha annak a melónak vége lesz és visszajön ügyvédnek, majd bolond lesz nem kihasználni az ex-főinkvizítorságot mint reklámot. Majd akkor fújunk őrá is?

Abban van igaza Lórinak (a cikk megjelenése mögött véleményem szerint 90% fölötti valószínűséggel Horváth Lóránt kolléga, Tóth M. Gábor kihívója áll, ez az ügyvédi lét meg már csak olyan, hogy az egyikkel per Gábor, a másikkal per Lóri viszonyban vagyok, na kinek a bérence vagyok én…) hogy a NER nagyobb disznóságai idején a Kamara lehetett volna határozottabb. Csak ha ez arra forog ki, hogy most akkor kezdjük el folyamatosan konstruktívan kritizálni a Magyar-kormány jogalkotását, az a helyzet teljes félreértése.

Ha a kormány kikéri az ügyvédi kamara véleményét bizonyos jogalkotási kérdésekben, az óriási előrelépés lenne a korábbi gyakorlathoz képest. Ha a kamara az eddigi “valakit odaküldünk kávézni, mert úgyis leszarják, mit mondunk” helyett egy ilyen megkeresésre összerántana hozzáértő ügyvédekből egy 2–4 fős eseti teamet, akik véleményezik a tervezetet, az szintén jó lenne, nemcsak nekünk, ügyvédeknek, hanem ügyfeleinknek, a magyar embereknek és vállalkozásoknak is.

De ez - legalábbis szerintem - csak az ilyen, klasszikus ügyvéd-ügyfél viszonyra emlékeztető keretben tud működni, vagyis az ügyfél kérdez, az ügyvéd válaszol. Annak nincs helye, hogy a legsúlyosabb eseteket kivéve, a kamara nyilvánosan minősítse a kormányt és a parlamentet. Nem ez a funkciója. Annak nagyon is van helye, hogy a kamara elnöke lobbizzon és helyezkedjen, hogy a kamara legyen közel a jogalkotáshoz, üljenek ott a képviselőink, amikor jogszabály-tervezeteket vitatnak meg.

Ezt szokták inszinuációnak hívni. A kamara vezetése egy elég színes társaság, pl. két cikluson át elnökségi tag volt Csire Balázs is. Én elnökségi tag ugyan nem vagyok, de küldtem már el a fenébe küldöttgyűlésen (ahol viszont küldött vagyok) Tuzson miniszter urat, elvégezve a piszkos munkát a nálam óvatosabbak helyett.

Igen, van olyan a vezetésben, aki baráti vagy éppen ügyvéd-ügyfél kapcsolatban van vagy volt a NER elitjének bizonyos tagjaival. Azonban – eddig – ezzel különösebben senki nem foglalkozott. Ha kamara nem volt elég kemény az IM-mel szemben, az nem azért volt mert valaki nerenc vagy közel-nerenc a vezetésben. Teljesen félrevivő és a kérdést fölöslegesen átpolitizáló dolog az ilyen irányú célozgatás.

A MI???? Azt hiszem kénytelen vagyok ezt a belterjes ügyvédes posztot egy klasszikus ügyvédviccel zárni: mi a különbség az elütött rühes kóbor kutya és az elütött ügyvéd között? A kutya előtt van féknyom… Felhorkantam mikor ezt a közbizalmas izét megláttam. Van már mögöttem nyolc évnyi kamarai tisztségviselői munka, és még mindig sokszor el kell mondani a gittegyletbéli kollégáknak, hogy ha valaki azt akarja, hogy népszerű legyen, meg szeressék, az ne menjen ügyvédnek.

Mi az a társaság vagyunk, amellyel az emberek akkor találkoznak, amikor épp rossz nekik. Ebből az alkalomból pénzt veszünk el tőlünk. Nem szeretnek minket. Az emberek nagy részének a szemében egy pénzéhes geci banda vagyunk, akire legfeljebb néha muszájból szükség van. Nyilván ezt az óriási közbizalmat fogja megrengetni, hogy Tóth M. pont kinek a védelmét vállalja el. Arcpálma.

Leave a comment