A botrány, ahol az igazság a legkevésbé fontos

Ivánnal gondolkoztunk, hogy legyen-e a héten podcast. Ő szerdára ért vissza az államokba, nekem esett be meló, így végül nem futottunk neki. Az egyik témánk az angolszász világot az elmúlt két hétben foglalkoztató Jason Arday botrány lett volna, ahol alighanem hangosan heherésztünk volna. Jó hogy nem tettük, ugyanis Arday-t pár napja holtan találták otthonában.

A sztorija nagyon sok szempontból tanmese. Arday 1985-ben született, és 2023-ban, 38 évesen lett professzor a Cambridge-i Egyetemen. Ez akkor is nagy teljesítmény, ha valaki fehér mint a bóti zsír, és Hódító Vilmos kedvenc hadapródjának egyenes férfiági leszármazottja, és Etonban abban a padban ült, amelyet az ükapja is nagyon szeretett. Arday azonban ghánai bevándorlók gyereke, az apja szakács volt, anyja pedig ápolónő.

Mire 2023-ban Cambridge-be került, már több más egyetemen is járt (diplomázott és doktorált). Híressé azonban nem ez tette, hanem az, hogy ő lett a Cambridge-i egyetem dísz- és kvótané…fekete, alacsony származású, neurodivergens, autista, critical race theoryt oktató professzora.

A dolog valószínűleg elaludt volna, ha Jason Arday csendben valami közhelyesen lilabölcsész dolgot (kb. ilyen dekolonizálható struktúrák a nyelvi rasszizmus genderspecifikus nyelvi manifesztációjának a valamijében) oktatott volna annak a hatvan-hetven embernek, akit ez Cambridge-ben bármilyen okból érdekel. Őt ugyanis pontosan ezért szerződtették, hogy nincs itt semmiféle white supremacy, hát itt van a mi Jasonunk.

Azonban egy Nathan Cofnas nevű, “rassz realista” (kutatási eredményekkel bizonyítja, hogy fehér ember a legokosabb, de nem rasszista. Ez olyan mint ahogy én se kövér vagyok, hanem másképp sovány.) kutató robbantotta a botrányt, hogy bizony-bizony Arday doktorija igen nagy részben plagizált. Mások ráeresztettek mindenféle plágiumellenőrző eszközöket, és ki is derült, hogy egy húsz évvel korábbi doktori értekezésből tartalmaz százvalahány, az elütésekkel együtt átmásolt mondatot.

Ez egy “király meztelen” pillanat volt. Pillanatokon belül mindenki a Cambridge-i Egyetemen röhögött, ugyanis a pasas életrajzából olyan dolgok kerültek elő, mint hogy ő 11 éves koráig nonverbális autista volt, de akkor varázsütésre megtanult beszélni, 18 éves koráig nem tudott írni-olvasni, 300 mérföldet tud futni (mindezt három nap alatt) , sokmillió fontot gyűjtött jótékonysági célokra és így tovább. Emellett versenyszerűen billiárdozik, de közben neurodivergens…az egész tényleg úgy nézett ki, mint amit egy AI írt valami olyan prompttal, hogy “légyszíves írj nekem egy olyan életrajzot, amiben a legtöbb DEI és woke buzzword van”.

A botrány egyre dagadt, közben kiderült, hogy a megjelenés küszöbén van egy életrajz, további hasonló képtelenségekkel. Végül Arday lemondott a professzorságról, majd nagyjából két héttel a botrány kirobbanása után holtan találták otthonában. De tényleg a rasszizmus áldozatáról van szó? Vagy egy csalóról, aki a bőrszíne mögé bújt?

2013-ban elég nagyot ment a nemzetközi tudományos közvéleményben Gregory Clark és Neil Cummins tanulmánya, ahol azt találták, hogy a normann családnevek, 950 évvel a hastingsi csata után még mindig durván felülreprezentáltak az oxbridge-i diákok között. Az olyan nevű oxbridge-diákok aránya, mint Darcy, Baskerville, Mandeville, Montgomery, Percy, Talbot vagy Berkeley, 1215-ben tizenhatszorosan haladta meg arányukat a társadalomban, és még 2011-ben is 28%-kal felülreprezentáltak voltak. Ugyanekkor az angolszász “paraszti” nevek hasonló mértékben alulreprezentáltak voltak.

De hasonló dolgokat szinte bárhol találunk. A jelenlegi 9 amerikai legfelsőbb bírósági bíróból 8 végzett a Harvardon vagy a Yale-en (kivétel: Amy Coney Barrett, Notre Dame) és historikusan is több mint a felét adják a bíróknak az Ivy League diplomások. Azonban ha már az eggyel lejjebbi szintet, a szövetségi fellebbviteli bíróságok bíráit nézzük, megjelenik némi regionalizmus, hiszen feltűnnek olyan egyetemek, jó sok bírót adva, mint a University of Texas at Austin, a UC Berkeley, a Michigan és még pár. De ha kibővítjük a “T14'“ (top 14) law schoolra a keresést, láthatjuk, hogy a felsőbírók igen nagy része innen jön.

Jogosnak tűnik tehát a rendszerszintű rasszizmusról beszélők kritikája, miszerint a “pártatlan, teljesítményelvű meritokrácia” mítosz csupán, amelyet ráadásul pont a nemfehér emberek eliten kívül tartására használnak. Hiszen egy-egy tehetséges fekete-barna-sárga bőrű embert mindig meg fog előzni egy Percy vagy egy Baskerville. Főleg, hogy Percy és Baskerville ABBÓL a középiskolából jön, ahonnan fel szokták venni az embereket.

Nagyon nagy hazugság lenne állítani, hogy ezek a problémák nem valósak, mert azok. Az igazi kérdés nem is ez, hanem hogy mióta és hogyan küzdenek ezek ellen. Egy fiatal, alacsony sorból származó fekete kutató cambridge-i kinevezése kétségvkívül mérföldkőnek számít, csak nem a legelső nagy áttörés lett volna.

Nagyobb történelmi összehasonlításban nézve, számos helyen volt már arra kísérlet, hogy az egyetemi elitbe bejuttassák oda hagyományosan be nem jutó csoportok tagjait, ld. pl. a magyar fényes szelek nemzedékét, számos helyen női- és kisebbségi kvótákat. De volt példa ellenzkező irányú, negatív diszkriminációra, pl. a numerus clausus vagy az eltanácsolt “osztályidgenek” esetében.

Ennek a folyamatnak voltak egészen érdekes elágazásai is, mint pl. a szegregált amerikai fekete egyetemek, amelyek közül nem egy ma már kifejezetten jó helyre rangsorolt elitegyetemként működik, továbbra is többségében fekete hallgatókkal és tanárokkal. (Ennek volt különösen érdekes mellékszála a nácik elől Amerikába menekülő zsidó tudósok sorsa. Erről Einstein meg a többiek jutnak eszünkbe, holott a legtöbben az akkoriban az USA-ban igencsak virágzó antiszemitizmus miatt csak a fekete egyetemeken kaptak munkát, elősegítve ezzel azok felemelkedését.)

De van egy újabb jelenség is, mégpedig az egyetemi szféra “felrobbanása”, amely nem most kezdődött, de jelenleg is folyamatban van. Például ezelőtt bő húsz évvel, amikor először jogi álláslehetőséget kerestem, akkor csak a summa cum laude ELTE vagy szegedi diplomát kért minden Smith&Wesson and Partners Csigaforgató, Büdösnyáky és Kovács Ügyvédi Iroda, ma meg kb. mindegy, hogy valaki milyen diplomával megy oda.

Időközben a Pázmány jogi kara fel- az ELTE meg leépítette magát. Pontosabban utóbbinak megszűnt az olyan elit státusa, hogy minden érettségiző évfolyamból kiválassza a 200 legjobb képességű “humánost”, így aztán kiütközött, hogy a jogi oktatásunk pont ugyanolyan rossz mindenütt. De elkalandoztam, vissza a témához.

A Pázmány azért került elő, mert a katolikus egyház Amerikában a partvidéki protestáns elittel, Magyarországon a pesti vallástalan vagy zsidó gyökerű elittel szemben akart kiépíteni intézményrendszert, ahol nem jön szembe egy Mandeville vagy Berkeley, hanem ők mondhatják meg kiből lesz 38 évesen professzor. Pontosabban a “szemben” kifejezés nem jó, mondjuk inkább úgy, hogy helyet akartak szorítani mellette.

Hasonló törekvések máshol, más csoportoknál is láthatók, pl. vannak mormon egyetemek, az amerikai Dél fehér baptista egyetemei és így tovább. Ezen kívül pedig megjelentek a telivér kutatóegyetemek, ahol a fókusz az ún. STEM (Science, Technology, Engineering, Mathematics) részlegeken van, ahol teljesen és tökéletesen leszarják, hogy ki honnan jött, lényeg a kockafej. Ráadásul jó pár ilyen egyetemnek (például a fő libsifészeknek tartott Columbiának is, de említhetjük az ELTE-t is) az új “STEM-campusa” elkülönül a régi fő campustól, mert zöld/barna mezős beruházásként épült.

Van jó pár olyan, eredetileg viszonylag alacsonyan rangsorolt egyetem világszerte, amely meglátta ebben az üzleti lehetőséget. Azt mondták, hogy igen, mi itt egy lesajnált egyetem vagyunk, valami haldokló nehézipari képzéssel, meg a munkásfeleségeknek szóló óvó- és ápolónő képzésekkel. Nosza a felszámolt hengermű helyére építünk egy nyolcvan hektáros science campust, és megkérdezzük a harmadik világ (incl. Kelet-Közép-Európa) kutatóit, hogy akarnak-e euróban, fontban, dollárban pénzt keresni.

De nézzünk meg jónevű, de azért alapvetően vidéki business schoolt, ahol én MBA-t szereztem, a Saint Louis Universityt. Pénzügy tanszék tanárai: Naresh Bansal, Ph.D., Thomas Doellman, Ph.D., Norman Guo, Ph.D., Cathy Mai, Ph.D., Marcus Painter, Ph.D., Olgun Sahin, Ph.D. Operations & Information Technology Management tanszék: Palash Bera, Ph.D., Sherri Xiaorui Cheng, Ph.D., Deepika Gopukumar, Ph.D., Abhimanyu Gupta, Ph.D., Justin Goodson, Ph.D., Tracy Granneman, Kerry Guilliams, Sandip Kumar Sarkar, Ph.D., Vineet Sharma, Xiao Zhang, Ph.D., Tiancheng Zhao, Ph.D.

Fogalmazzunk úgy, hogy nem a diszkrimináció az első dolog, ami erről bárkinek eszébe jut. Persze ez nem azt jelenti, hogy Saint Louis milliónyi szegény fekete lakosa ide csak úgy bejuthat, nagyon nem. De ahogy az egyetemi szféra bővül, egyre inkább mégis. Csak az igazi áttörést nem egy-két fekete bejutása fogja okozni, hanem a nekik megszervezett alsóbb fokú oktatás.

Az már más kérdés, hogy a Cambridge-i Egyetem mindigis több lesz egyszerű egyetemnél, akkor is ha az elmúlt évtizedekben tucatnyi egykori “vidéki” (már amennyire pl. Liverpool és Birmingham vidék) egyetem nőtt fel hozzájuk, sőt számos dologban túl rajtuk.

Szerintem ez az igazi kártétele a Jason Arday botránynak, hogy egy olyan folyamatot akaszt meg, amely évtizedek óta, százak és ezrek küzdelmével és áldozataival, nagyon lassan, de halad. Nehéz ugyanakkor elmenni amellett, hogy ezt a kárt nem egyedül Jason Arday okozta. Jason Arday a pszichopata csaló minden tulajdonságát magán viselte. Pontosan azt mondta, pontosan azon a hangon, ahogy azt a célszemély hallani akarta. Agresszívan reagált mindenre és mindenkire, aki átlátott a szélhámosságain.

Az ilyenek általában a saját intellektuális színvonaluknál jelentősen magasabban levő embereket is be szoktak palizni, és utána a fél világ a fösvény professzoron röhög, aki kifizetett egymilliót az “indiai techrészvényekért” csak nehogy a fia, aki nem volt hajlandó tudományos karriert csinálni, rámarkoljon a vagyonra. Védtem már pár hasonló csalót életemben, és elég sokuknál jelentett jelentős - még ha ki nem is mondott - enyhítő körülményt, hogy a sértett egy irritáló kapzsi seggfej volt, és a tárgyalóban mindenki röhögött magában, hogy átverte őt a vádlott.

Ebben a történetben valaki Cambridge-ben pont ilyen irritáló seggfej volt. Kellett tekik egy professzor Token Woken, akivel egyszerre tudják kipipálni “összes divatos izmust”. Fekete is, proli is, neurodivergens, autista, minden egyben. Pont az ilyen “tizenegy éves koromig beszélni se tudtam” életrajz volt nekik az érdekes. Hogy lopta a doktoriját? Nem az első és nem az utolsó. Hogy egy egyetemen se töltött még három évnél többet? Nekünk se kell többre, majd megy tovább “családjára koncentrálni” pár év után, meg talkshowkban szerepelni, nem akar az itt megörgedni. Cinikus leszarás volt ez, nem gondatlanság.

Kártétel ez, mert amikor megbukott, de főleg amikor meghalt, akkor előjött mindkét oldalból a legrosszabb. Az egyik oldalon mártírt csinálnak belőle, aki na jó, hát füllentett egy kicsit, de ezen a ponton felsorolnak tizenöt, csaláson kapott fehér kutatót, akik bezzeg vidáman dolgoztak egy-két év száműzetés és szilencium után, míg szegény Arday-t “halálba hajszolták rasszista hordák” és különben is egy szarházi kriptonáci vádolta meg. (Az, hogy a szarházi kriptonácinak amúgy ebben speciel igaza volt, azt átugorják). A másik oldal pedig hörög, hogy a DEI meg a CRT lám mekkora hülyeségek, mert CSAK arra valók, hogy “buta fekákkal rakják tele az egyetemeket”, amelyek ettől majd jól lehanyatlanak.

Eközben ha valaki tényleg fekete és tehetséges, és szociológus, valószínűleg napok óta piál bánatában, mert az Arday-botrány után minden felvett fekete szociológusnál meg fogják kérdezni, hogy na ez is futott 35 nap alatt 30 maratont, mint Arday?

Ugyanakkor, akármekkora csaló is volt Arday, nem tudok erre a történetre nem úgy nézni, hogy ha a Cambridge-i Egyetem és annak Talbot, Percy és Mandeville professzorai tényleg olyan frankók, akkor lehet, hogy nem kerestek volna kvótanégert, mert akkor nem frankók, hanem…rasszista britek, és hát ki hallott még olyat? (az egykori Brit Birodalom minden nemfehér alattvalója).

De még ha kvótanégerre is volt szükségük, akivel letudják az összes vókságot, akkor is esetleg elolvashatták volna a pasas doktoriját. Vagy hívhattak volna Amerikából több tucatnyi olyan fekete szociológust, aki tényleg ért a rendszerszintű rasszizmushoz. De meggyőződésem, hogy Nagy-Britanniában se kellett volna olyan túl sokáig keresni. Más kérdés hogy azok vagy elküldték volna a Cambridge-i Egyetemet a fenébe, vagy ha odamennek, akkor nem simultak volna be kényelmesen a nekik szánt keretbe.

A méltóságos urak fel méltóztattak ülni egy csalónak, ezzel olyan messzire ható szarvihart csinálva, amilyenre azóta nem volt példa, amikor az Oszmán Birodalom és Fekete-Afrika területén húzgáltak vonalakat…

Leave a comment

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.