HH191 🤪 lehülyéztem egy kliensemet. és a lányomat is

szia kedves olvasó!

képzeld! a minap lehülyéztem egy kliensemet. nem indulatból tettem, és nem is tiszteletlenségből.

sőt, megkérdeztem tőle, hogy szeretetből mondhatok-e valami durvát neki?

kérte, és én szembesítettem a nagy igazsággal.

vicces, hogy pont ugyanezt magyaráztam előző este a 14 éves lányomnak a nagy családi beszélgetéskor. a gyermek hajlamos „túl rendes” lenni - nem tudom, kitől tanulta ezt a mintát?

elmeséltem neki, hogy középiskolás koromban mekkora döbbenet volt számomra, amikor rajta kaptam pár osztálytársamat, hogy hülyét csinálnak belőlem, és azt tesztelik, hogy mennyire vállalom magamra az ő feladataikat. fájdalmas élmény volt, hogy kiröhögtek a hátam mögött.

mert én is azt tanultam a szüleimtől, hogy legyek rendes, majd akkor szeretve leszek (vagy nem leszek bántva?). és én olyanokkal is rendes voltam, akik nem érdemelték meg. sőt sokszor olyan helyzetekben találtam magam, ahol a kedvesség már önfeladás volt.

a legtöbben azt hiszik, a rendesség egy bináris dolog: vagy jó ember vagy, vagy szemétláda. pedig a rendesség egy spektrum.

képzeld el ezt a skálát:

• az egyik végpont a geciség. amikor csak magadra gondolsz, átgázolsz másokon, ártasz embereknek és eszközként használsz mindent és mindenkit.

• a másik végpont a hülyeség. amikor hagyod, hogy kihasználjanak, amikor a saját határaidat rombolod le mások kényelméért, és amikor olyankor is „rendes” vagy, amikor a másik fél ezt egyáltalán nem viszonozza.

a legtöbb túlhajszolt vezető és lelkiismeretes szakember a spektrum „hülyeség” végén tanyázik, és azt hiszi, hogy segítőkész.

nem azt mondom nekik, hogy legyenek lelkiismeretlen gecik. a cél az, hogy belődd magad a skála 3/4-ére. ott, ahol még ember vagy, de már van tartásod. ahol a rendességed nem egy automatikus reflex, hanem egy privilégium, amit csak az kap meg, aki:

1. megérdemli

2. nem él vissza vele

3. képes és hajlandó viszonozni azt

ha mindenkivel rendes vagy, akkor valójában senkivel sem vagy igazán az – legkevésbé magaddal. a válogatás nélküli kedvesség nem erény, hanem határnélküliség. ha olyankor is „rendes” maradsz, amikor ártasz magadnak, tönkremész benne, épp kihasználnak, akkor a spektrum rossz végén állsz.

kérdezte a kliensem, hogy “miért csinálom mindig ezt?” és én megmondtam, hogy azért, mert hülye.

te kedves olvasó hol állsz a skálán? itt az ideje elmozdulni a 3/4-es pont felé?

szerinted hol van a határ a jófejség és az önfeladás között? írd meg, kíváncsi vagyok.

titok

Réka hibájából félénken elkezdtem a tiktok karrieremet (ne is kérdezd, mennyi kérdés van bennem is), de már az első héten berobbant egy videóm és coaching kliens is érkezett általa.

ez a hírlevél például ezt a videót szülte:

@ban_andrasmikor legyél rendes? #halottnakacoach #önfejlesztés #mentálisegészség #pszichológia #burnout

Tiktok failed to load.

Enable 3rd party cookies or use another browser

légyszi bátoríts azzal, hogy bekövetsz te is, ha fent vagy: tiktok.com/@ban_andras

podcast

megint bő volt az audio termés az ültetvényeken. a halottnak a coach podcastben a múltkori nagy port kavart gen Z-ről szóló bejegyzésemet igyekszem árnyalni azzal a fókusszal, hogy mi történt az első digitális bennszülött generáció idegrendszeri fejlődésével, és milyen szerepe van a hókotró szülőknek a kialakult helyzetben. nem semleges a téma, öveket becsatolni:

volt BRO is Józsival. a 25. epizódban megbeszéltük miért illatoznak a románok, mi van a TAJ számom aktiválásával, szó esik a vinted-lázról, a kukás zacskóba csomagolt farmerokról és az alkudozás kelet-európai művészetéről is. érintjük a néptánc váratlan vonzerejét, a gyökerekhez való visszatérést és azt a nosztalgiát, amit csak a külföldön bespájzolt túró rudi enyhíthet.

a reményhal podcastben egy szuperérdekes beszélgetés jelent meg Remete Tiborral (Highlights of Hungary, Társadalmi Szövetség), aki egy radikálisan új gondolkodásmódot mutat be.

a probléma a polikrízis: több, egymást erősítő válság egyszerre van jelen és a stabilitáskeresés kudarcra van ítélve.

az új terep: hálózati logika, kvantumgondolkodás, kísérletezés a tervezés helyett. hatásteremtés a hatékonyság helyett. kapcsolódás a kontroll helyett.

az új adásból megtudod, milyen tulajdonságokra van szükséged, hogy ne csak túlélj, hanem formáld a jövőt.

hallgasd meg, ha a régi sémák már nem működnek, és szeretnél belépni a polyopportunites világába:

cikk - na miről?

nemrég megkeresett a 24.hu, hogy segítsek tiszta vizet önteni a pohárba a kiégés kapcsán. azért fontos a héten megjelent interjú, mert végre nem a „gyümölcskosár az irodában” és a „pozitív mindset” szintjén beszélünk a problémáról a nagy nyilvánosság előtt.

a kiégés ma már népbetegség, mégis tele van tévhitekkel. a legtöbb vezető és szakember még mindig azt hiszi, hogy ha elég keményen tolja, vagy ha elmegy egy hétre nyaralni, akkor minden megoldódik.

nem fog.

a kiégés a hosszan tartó, kezeletlen krónikus stressz eredménye. ez egy biológiai és rendszerszintű állapot, amiből nem lehet „kigondolkodni” magunkat.

olvasd el a teljes cikket (ha van extra előfizetésed), hamarosan egy podcast epizódot is ki fogok tenni a cikk kapcsán a HAC csatornára.

ha segítségre van szükséged, akkor tudd, hogy ennek beismerése a legnagyobb bátorság, és ehhez a lépéshez kell a legnagyobb erő.

könyv

rengeteg self-help könyvet olvastam életemben, pedig ambivalens módon állok a műfajhoz - főleg amióta már mindenkinek is megjelent ilyen jellegű “remekműve”.

most mégis teljesen le vagyok nyűgözve Jimmy Carr: Before & Laughter-jét habzsolva. letisztult, vicces, bölcs, brutálisan őszinte és tényleg motiváló.

neked melyik a kedvenc self-help könyved és miért? írd meg!

ennyi volt már a hírlevél,

a legjobbakat!

andrás