HH198 🎮 az élet szimulációja

szia kedves olvasó!

remélem jól vagy, és ti is élvezed ezt a május végi nyarat! én kint ülök hajnal hasadtán gödön a teraszon, és a két kis kezemmel kalimpálom befelé a gépbe eme sorokat, miközben erősen gondolkodom azon, hogy kézzel kellene írnom a mai hírlevelt, amit aztán befotóznék neked - de nem hoztam magammal a szép tollamat és papírt sem. marad hát az, hogy megnyomok egy gombot, és megjelenik a képernyőn egy betű. ez is teljesen valóságos folyamatnak tűnik, pedig…

vigyázat, látszólag autós kontent, de csak a felszínen!

tegnap beszélgettem egy rég nem látott gyerekkori haverommal, akinek feldícsértem az eszeveszetten menő 30 éves amerikai suzukiját. kérdeztem, szokott-e terepen bóklászni vele, de mondta, hogy van otthon egy fullos autó szimulátora otthon, ő azon éli ki magát rendszeresen kocsikázás ügyben, így marad a nyugdíjas közlekedés a közúton.

egy pillanatra még el is ismertük, hogy mennyivel jobb ez, mint a közúti versenyzés, ahol könnyen megöl az ember néhány ártatlan toyotást az árpád hídi felüljárón mondjuk. kiállatkodhatja magát az ember a virtuális valóságban anélkül, hogy személyi vagy anyagi károkat okozna és szenvedne. erre tök jó a szimulátor, de azért mégsem ugyanaz konzollal a kézben a képernyőn legurulni a pixel-tengerpartra egy ilyen kocsival, amiből kilóg egy szörfdeszka, mint élőben - gondolom.

én meg mondjuk sok autós tartalmat nézek a youtube-on, amolyan felkészülés képpen az overlandezéshez, amire már évek óta vágyom. tavaly meg is vettem hozzá egy belépőnek gondolt járművet, amire hosszú évek óta vágytam, de kb. még csak most kezd összeállni műszakilag giorgio, a nagykorúvá cseperedett kis fiat panda climbing - szóval a nagyobb kalandok az aszfalttól távol még váratnak magukra.

szintén tegnap, kicsit a fent említett beszélgetés előtt történt, hogy gyermekkorom kedvenc fagyizója előtt álldogáltam két gombóc csoki-vaníliával a kezemben és a szépen összesarazott kis autócskámat nézegettem, amikor megszólított egy random férfi vespás pólóban. kiderült, hogy neki is volt ilyen kocsija, meg ő is italofil - rohadt jót beszélgettünk vagy tíz percen keresztül.

nekem a 34 éves autós karrieremben korábban sosem volt még olyan gépem, amit elkezdtek gusztálni ismeretlenek az utcán; odajön a benzinkutas beszélgetni, ki kell nyitnom a csomagtartót, az utcán fiatalok mutogatnak rám, ahogyan haladok, fejek fordulnak meg. ez a fajta kapcsolódás valami fantasztikus érzés. sehogyan sem tudnám hasonlítani ahhoz, mint amikor tavaly beléptem a fiat panda 4x4-es facebook csoportba, ahol látszólag segítőkész emberektől egyáltalán nem kaptam meg ezt a közös örömöt, sőt még a kért információkat sem nagyon.

nemrégiben úgy alakult, hogy egyedül töltöttem pár napot otthon, és egy csendes vasárnap eszembe jutott, kéne már végre játszani egy kicsit a gran turismo 7-tel a playstation-ön. kezembe vettem a kontrollert, hogy elüssek az autószimulátorral egy órát, aztán mégsem nyomtam meg a bekapcsoló gombot. inkább felkerekedtem és elmentem kocsikázni, mint az ősemberek és véletlenszerűen felfedeztem a csepel művek misztikus világát egy régi kamerával a kezemben (bocsánat az indokolatlan környezetszennyezésért).

nagyon jól szórakoztam, minőségi időt töltöttem magammal. össze sem tudom hasonlítani ezt az érzést azzal, amit a playstation adhat vagy a végtelen mennyiségű youtube videó megnézése. az AI-jal sem olyan megbeszélni a problémáidat, mint egy hús-vér baráttal, hiszen a gép csak szimulálja az együttérzést, de nincs megélt élménye, ami mentén ténylegesen tudnátok kapcsolódni. pornót nézni sem olyan azért, mint szeretkezni.

az utóbbi időben beért nálam valami változás (köszi 150 órás pszichodráma csoport), igyekszem valós élményeket szerezni valós emberekkel - nem akarom csak szimulálni az életet.

podcast

megjelent a héten a VV11 AI pánik helyett folyamattervezés: így lesz munkád azután is, hogy a gép elvette tőled c. epizód, amelyben Orosz Réka visszatér, és jól elmeséli, hogy a digital marketing kliensei hogyan rettegnek a világ- és a biznisz végétől a mesterséges intelligencia miatt. vajon ebben az epizódban sikerül reményt öntenünk a szívedbe?

hallgasd meg, hogy kiderüljön!

mozi

tudom, disney, meg minden, de múlt héten megnéztük az új nagy star wars filmet, és nagyon jól szórakoztunk. én hálás vagyok azért, hogy a gyerekkori mitológiámat átültették a mai gyerekek által fogyasztható formátumba, és a lányommal együtt tudunk nördösködni mando és grogu láttán.

menj el te is megnézni, és vigyél magaddal még egy gyereket!

addig is a legjobbakat!

üdv

andrás

ui: nyáron is dolgozom az egyéni coaching klienseimmel - ha van valami kihívás az életedben, amit már régebb óta nem sikerült megugranod, akkor írj rám bátran, beszéljünk róla!