HH193 💛 kötelező kedvesség és egyéb célkitűzések

szia kedves olvasó!

te is felfokozott idegállapotban számolod a napokat a választásokig és készítgeted a go bag-edet? (tényleg, a csalódott fideszesek oroszországban lesznek majd migránsok, ha úgy alakul?)

én mindenkit tisztelek/őrültnek tartok, aki a mai magyar közéletben szerepet vállal, és ez nem most lesz, de tudom, hogy milyen programmal indulnék a választásokon, ha a hitvány kis életem nem volna kedvesebb a haza becsületénél.

amennyiben engem választanának miniszterelnöknek, akkor a legelső rendeletemben kötelezővé tenném a kedvességet. ezt teljesen ingyen azonnal be lehetne vezetni, és mindenkinek jobb lenne tőle.

átalakítanám a szuverenitásvédelmi hivatalt kedvesség-ügynökséggé és nyalókákkal, csillogó matricákkal, simogatással illetve egyéb furfangos eszközökkel tartatnám be a törvény szavát.

a március 15-i tudósításokat nézve elképesztő agresszív, pökhendi, gyűlölködő megnyilvánulásokat látok, és a hétköznapjaimban is hasonló viselkedéssel találkozom nap, mint nap.

egy a hősök tere melletti kis utcában lakunk, és vidékről jöttünk haza kocsival éppen a tiszás rendezvény idején. az emberek a járdán és az úttesten is hömpölyögnek. mi elektromos lopakodó üzemmódban lépésben gurulunk a házunk felé, hogy beparkoljunk a garázsba. a lehető legfinomabban pöcögtetem a dudát, hogy utat kapjunk, mire egy 50-es jólszituáltnak kinéző pasi épphogy csak félrehúzódik és beordibál a kocsiba, hogy “mi is gyalog jöttünk”.

mi meg itt lakunk….

miért kell egyből mindenkiről azt feltételezni, hogy egy idióta szemétláda barom, és miért kell csípőből kioktatni a honfitársunkat? ez valami vegytiszta magyar “erény”?

képzeld el, ha ugyanezt a helyzetet mosolyogva meg tudnánk oldani. vagy ezer más hétköznapi szituációt, ahol olyan kihívásokkal kell megküzdeni, mint hogy nem szóltam, hogy kártyával fizetek, csak elővettem a telefonom és a terminálhoz tartottam - ami kiverte a biztosítékot az eladónál.

szóval a kedvesség ingyen van, és busásan megtérül. próbáld ki te is!

írd meg kommentben, milyen pozitív élményed van, amikor váratlanul kedves volt veled valaki!

a reményhal csatornán egy nagyon izgalmas adással zárjuk az első évadot, amiben egy különleges önismereti utazásra hívunk. az epizód központi témája a „The House of Beautiful Business” platform által inspirált 11 kérdés, amely segít túllépni a sokszor üresnek tűnő vállalati missziókon, és elvezet egy valódi, értékrend alapú személyes célkitűzéshez (purpose statement magyarul).

az epizód nemcsak cégvezetőknek vagy vállalkozóknak szól, ezek a kérdések alkalmazottként, vezetőként, vagy akár a magánéletben is segítenek abban, hogy fókuszáltabban és önazonosan legyünk jelen a mai változó világban.

miről lesz szó az adásban?

• küldetés vs. cél: mi a különbség a teljesítményorientált mission statement és az értékvezérelt purpose statement között?

• intuíció a döntéshozatalban: mikor érdemes az adatok helyett a megérzéseinkre és a testünk jelzéseire hallgatni?

• vezetés és emberség: mi az a vezetői minőség, ami nem mérhető, mégis a legfontosabb?

• érzelmek a munkában: megengedhetjük-e magunknak a szomorúságot vagy a sebezhetőséget professzionális környezetben?

• a remény kultiválása: hogyan hozhatunk bátorságot és kapcsolódást a saját és mások életébe?

vegyél elő papírt és tollat, és alkosd meg az epizód végére a saját egymondatos célkitűzésed, amely iránytűként szolgálhat a mindennapokban.

volt új halottnak a coach epizód is, amiben picit csalok. Józsi a kettővel ezelőtti BRO felvételen részletesen ventillált a kiégésének és a szakmából való kiábrándultságának jelenlegi állapotán. annyira kompakt volt, hogy ezt inkább a HAC csatornán tettem ki, mint önálló adást. ez a beszélgetés egy brutálisan őszinte mélyrepülés a corporate kiégés legsötétebb bugyraiba.

érintett témáink:

• a corporate “gaslighting”: Józsi kendőzetlenül beszél arról, hogyan próbálják a menedzserek “izgalmas lehetőségként” eladni a tarthatatlan határidőket és a szar projekteket (mint például egy apple-projekt, ahol nulla tudással kellett animálnia két hét alatt).

• a dizájn halála: miért lett unalmas és repetitív a digitális terméktervezés? szerinte ma már minden csak a profitról szól, a kreativitás nulla, és a legtöbb app valójában csak egy “előfizetés-generáló gép”, amire a világnak semmi szüksége.

• subscription-pokol: kifakadunk az ellen, hogy ma már mindenért (Adobe, BMW ülésfűtés, HP nyomtató) havi díjat kell fizetni, ami ténylegesen “fogságban tartja” a felhasználókat.

beszélgetünk a lehetséges kiútról is és arról miért ér többet a szabadság a sok pénznél.

ha te is érezted már úgy hétfő reggel a metrón, hogy “geci nagy anxiety-vel” mész be az irodába, ahol csak egy fogaskerék vagy a gépezetben, akkor ez az epizód neked szól.

kapsz egy adag motivációt is: Jimmy Carr Before & Laughter című könyvét ajánljuk, ami pont arról szól, hogyan merj váltani, még akkor is, ha fogalmad sincs, mi jön utána.

hallgasd meg a kedvenc lejátszódon és mutasd meg egy barátodnak is, ha tetszik:

most vasárnap pedig újra BRO felvétel a tervek szerint. stay tuned.

nagyon jó a Polgár Judit karrierjét feldolgozó dokumentumfilm. mondjuk pont nőnapon néztük és forrongott a vérem a macho, szexista barom sakknagymesterek láttán. a Kaszparov sem pucolta ki magát nálam a szarból, de igyekezett.

semmit nem értek a sakkból, de nagyon izgalmas, tanulságos film, ajánlom szeretettel.

girl power, all the way! hajrá csajok!

ennyi voltam mára, a legjobbakat

andrás