HH185 🎯 te vitorlázol vagy evezel?

szia kedves olvasó, remélem jól vagy!

régóta megszállottan érdekel a humoristák világa, zabálok minden ezzel kapcsolatos (amerikai) tartalmat. stand up comedian szeretnék nagykoromban!

rasszista felhangok nélkül mondom, hogy az afroamerikai vonal sem stand upban (na jó, azért Dave Chappelle-t mindig megnézem), sem pedig vígjátékban nem kenyerem. sosem voltam például Eddie Murphy rajongó, mégis nagy érdeklődéssel néztem meg a netflixen megjelent riport filmet vele, és de jól tettem!

nem csak egy szuperintelligens, és szerény, két lábbal a földön járó faszit ismertem meg közelebbről, hanem felnőtt fejjel felfogtam, hogy a 80-as években mekkora kultúrharc volt az, amit ő vívott, amikor első afroamerikaiként lett blockbuster film főszereplője a 48 órában, aztán ahogy elkezdte a feketék hétköznapjait bemutatni a moziban. innen a szocializmusból kikászálódó kárpát medencéből nézve akkoriban ez a rétege marhára nem jött le a vígjátékainak.

nézd meg te is ezt a doksit, mert nem csak a popkultúráról tanulhatsz belőle sokat, hanem az életről is. van egy nagy bölcsessége Eddienek, ami a mai hírlevelet inspirálta, de mielőtt ezt megosztom veled, hadd tegyek egy kis kitérőt 1999-be izraelbe!

akkor költöztem ki először külföldre tartósan, és a nulláról próbáltam felépíteni magamnak egy teljes életet. ez nyilván sok nehézséggel és frusztrációval járt, az sem segített, hogy egy elég jó kapcsolati hálót, státuszt és életet hagytam magam mögött pesten. persze türelmes sem voltam 24 évesen. a kinti rokonom a bukdácsolásaim közepette csak annyit mondott nekem:

לך עם הגלים! (kiejtés: lech im ha-galim!) szó szerinti fordításban:

“menj a hullámokkal!”

nekem ez óriás megvilágosodás volt, ráébredtem, hogy hiába feszülök meg a kitűzött céljaim elérésén, ha az élet éppen más irányokba sodor, más lehetőségeket hoz nekem, mint amit előre elképzeltem.

ne célokat tűzz ki, hanem azt határozd meg, hogyan akarsz élni, mit szeretnél megtapasztalni! ne tetováltasd azokat a bizonyos SMART goal-okat a homlokodra, hogy utána minden ébren töltött percedet arra fordítsd, hogy a specifikus, mérhető és releváns céljaidat határidőre elérd.

amikor túlságosan fókuszálunk egy túl specifikus célra, akkor a csőlátásunk miatt nem veszünk észre olyan lehetőségeket, amelyeket a sors hullámai elénk sodornak, és sokkal jobb helyre akarnak vinni minket, mint amit mi a kis korlátolt fantáziánkkal valaha el tudtunk volna képzelni.

ez azóta is meghatározza az életfilozófimat, de persze sodródni sem szeretek. és erre húzott rá egy újabb réteget Eddie Murphy, amikor az életére reflektálva azt találta mondani, hogy:

“én nem evezek, hanem vitorlázok”

egyből láttam magam előtt a hustle culture áldozatait, a motivációs idézetekkel bombázó influencereket, nyakukon az erőlködéstől kidudorodott erekkel, ahogyan szaggatják magukat egy csónak evezőivel, hogy már 35 éves korukra nyugdíjba mehessenek, miközben Eddie fütyürészve navigálja a kis vitorlását a tengeren 64 évesen tíz gyerekkel.

nem tudok sajnos vitorlázni (fent van a nemlétező bakancslistámon), de annyit értek, hogy sokszor nem az egyenes vonalú mozgás a leghatékonyabb a cél elérése érdekében.

ez az ábra szemlélteti, hogyan vitorlázhatsz be cikk-cakkban gyorsabban a célba, mintha egyenes vonalban eveznél vagy akár egy motorcsónakkal zúznál (a hullámokkal szemben).

neked van ezzel kapcsolatos tapasztalatod? írd meg bátran!

termékeny hetek vannak mögöttem, hozd be a lemaradást!

megérte hat hetet várni rá, szuper vibe-ok voltak. megvitattuk a stockholmban és milánóban tapasztalt életviteli, divat- és kulturális különbségeket D utazása kapcsán. kitérünk arra, hogy az emberek hogyan töltik az őszt a svédeknél jellemző „bekuckózás” jegyében, összehasonlítva ezt a magyarországi és olaszországi szokásokkal, kiemelve a skandináv design praktikusságát. szó esik a stockholm-i tech szektorról és a munkaerőpiac helyzetéről, valamint a divattrendekről és azok kényszerített jellegéről (szóba kerültek a gyíkemberek is a központban).

hiba lenne kihagyni a 21. BRO epizódot. utána jöhet a

ez egy élő podcast but fabrik felvétel, amiben a vanilla sextől a labubun át yeppelünk mindenről. szuper a hangulat itt is:

a volt sportkommentátor erről mesél: Pep Guardiola karmolja az arcát. Mourinho kiég. Klopp lelép. a világ legjobb edzői nem bírják tovább – miközben mindenki azt várja, hogy ők legyenek a legstabilabbak.

mi történik, amikor a teljesítménykényszer már nem motivál, hanem felőröl. hogy néz ki a kiégés a futball élvonalában – és mit tanulhatunk belőle a vezetőként.

ha azt hitted, hogy a stressz a te pozíciódban extrém, nézd meg, mi megy a premier league-ben. kiégés, kontrollvesztés, irreális elvárások, fenntarthatatlan tempó.
kötelező minden vezetőnek, aki úgy érzi, sosem elég jó.

Buru Évi ajánlója: “elképesztően vicces és szórakoztató podcast felvételen vagyunk túl az októberi könyvünk, a Bánatos férfiak kézikönyve kapcsán. magam sem tudom, hogy illendő-e manapság ennyit és így röhögni egy podcastban és úgy egyáltalán.

azt tudom, hogy egy nagyon hideg, esős, nyálkás novemberi késő délutánon vágtunk bele, és olyan jókedvvel távoztunk, hogy mindenkinek csak ilyen beszélgetéseket kívánok. gyógyító erővel bírt.”

tényleg elkényeztetem a füleidet, na!

szélsebesen közeleg az évvége, azt se tudod, hova kapd a fejed. majd januárban új életet kezdek, majd akkor végre ráírok Andrásra, hogy mégis mi ez a coaching? - gondolod.

a január mindig sűrű, a karácsonyi szünet után feltorlódnak a meglévő klienseim, nehéz új folyamatot kezdeni. de most még van egy erős 3 hét, hogy elindítsunk egy coaching folyamatot, ha úgy érzed jól jönne egy kis tisztánlátás az életedben, karrieredben.

a cégek felé a leadership consultingot árulom, de nem kell vezetőnek lenned, hogy együtt dolgozhassunk. írj rám bátran, ha érdekel a közös munka, akár erre az emailre válaszolva.

köszönöm mára a figyelmed

a legjobbakat!

andrás