HH184 🔥 extázis

szia kedves olvasó!

létezik az, hogy már eltelt a november fele? nekem nagyon gyorsan pörög, de vannak, akik a száraz novembert tartva, alkohol nélkül haladnak előre, és emiatt ezt a hónapot érzik az évben a leghosszabbnak.

nem akarok itt az alkoholizmusról, függőségekről meg nehéz témákról papolni. beszélek inkább a magyar hiphopról, és benne bongorról, akik most akkorát nőtt a szememben, hogy ezer kilométerről is látom azt a kisfiús mosolyt a képén.

persze, hogy az alkoholizmusról és a függőségekről fogok beszélni.

szóval november már hagyományosan az a hónap, amikor sokan próbára teszik a saját függőségüket(?), és megpróbálják kihúzni alkohol vagy egyéb cucc(ok) nélkül. csak, hogy lássák, hányadán állnak a szerrel. te is szárazon tolod?

nekem az alkoholizmus szerencsére elkerülte a családomat, ami egy kész csoda lángoktól ölelt kis hazánkban, hiszen magyarország világelső az alkoholbetegségben érintettek lakosságarányos számát tekintve. a WHO 2016-os felmérése szerint a hazai lakosság 21,2%-a alkoholhasználati zavarban, míg 9,4%-a súlyos alkoholfüggőségben él. ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden ötödik magyar, vagyis több mint kétmillió ember küzd alkoholproblémával. plusz az ő családtagjaik közvetve.

a magyar férfiak helyzete különösen drámai: 36,9%-uk érintett alkoholbetegségben, szemben a nők 7,2%-os arányával. a nagyivók (akik hetente 14+ pohár alkoholt fogyasztanak férfiak esetében, ill. 7+ pohár nők esetében) aránya 2019-ben 5,2% volt a teljes felnőtt lakosságra nézve, de a férfiaknál ez 9,3%, a nőknél mindössze 1,5%.

ennél is nagyobb baj, hogy az alkoholisták nagyjából 10%-át kezelik csupán, ami azt jelenti, hogy 90%-uk nem is kér segítséget. jól van az úgy! a magyar folklór része a vedelés.

de mi is a függőség? röviden: amikor valami átveszi az irányítást feletted. a függők nem hülyék. az adott szer vagy viselkedés eleinte örömöt okoz, segít valami nehézséget átvészelni, de aztán a jó érzéshez egyre több kell, és már inkább azért tolunk valamit, hogy ne legyünk rosszul.

a függőség nem morális kérdés. nem gyengeség. egy áthuzalozott jutalmazórendszer, ahol a dopamin írja a szabályokat. és ez a rendszer nem tesz különbséget szer és viselkedés között. csak azt figyeli, honnan jön a következő löket.

a mintázatok ugyanazok: kontrollvesztés, tolerancia (hozzászokás), sóvárgás, elvonás. a függő élete lassan beszűkül, a korábbi tevékenységek elpárolognak, az identitás meg leszűkül arra az egy dologra, ami már nem ad, csak elvesz.

van a szerfüggőség: alkohol, drogok, nikotin, koffein stb. és van a viselkedési verzió, ami csendesebb, nehezebben észrevehető. munka, játék, vásárlás, telefon, sport, szex, zabálás, kapcsolat. nincs külső szer. az agy termeli a saját jutalmát. ami mértékkel egészséges lenne, határ nélkül addikcióvá válik. pont ettől alattomos.

a közös nevező mindig ugyanaz: a loop, a szörny etetése fontosabb lesz, mint te. és amikor egy inger megjelenik – egy hely, egy hangulat, egy ember –, berobban a vágy és már fut is a régi program.

a modern értelmezés szerint ez betegség. krónikus, progresszív, visszaesésre hajlamos. az okai: genetika, környezet, tanult minták, stressz. nem szégyen. de nem is múlik el attól, hogy “majd jobban odafigyelek”, vagy novemberben nem iszom.

erről a témáról rendkívül fontos beszélni. és van kiút. a változás ott indul, hogy kimondod, probléma van.

és most végre eljött az a pont, amikor tényleg a magyar hiphopról fogok beszélni, ahogy az elején ígértem.

a száraz novemberre tökéletesen időzítve megjelent bongor új albuma, az extázis.

mindig is szkeptikus voltam a magyar rappel (és könnyűzenével) kapcsolatban, de egyet kell értsek Józsi barátommal, hogy nagyon megerősödött a szcéna. az én kedvenceim 6363 gege és bongor, aki képes volt ezzel az albummal olyat gurítani, hogy a döbbenettől, és a meghatottságtól többször is könnybe lábadt a szemem hallgatás közben. még a családnak is ezt nyomattam a kocsiban, amikor kirándulni mentünk.

az extázis egy koncepció album, ami végigveszi a főhős alkohol és drogfüggőségének történetét, kezdve az apja alkoholizmusával, kitérve a magyar rocksztár életmódra - mindezt egy terápiás folyamat által keretezve. szerepel benne feat.-ként régi nagy kedvencem cserihanna is, akiről most derült ki számomra, hogy közös gyermeket vár bongorral, úgyhogy nagyon autentikus, amikor az alkoholfüggővel párkapcsolatban élő szemszögéből tárgyalják az ügyet.

nagyon nagy bátorság ma magyarországon egy ilyen albummal előállni, így felvállalni a nyilvánosság előtt a démonokat, a harcot. maximumrespekt a négyzeten, de tényleg. és ha nem vagy rap/hiphop rajongó, akkor is érdemes, elejétől-végig meghallgatni az albumot, mert beszabehu!

remélem nem spojlerezem el a történetet, ha ideteszem az utolsó terapeutával való beszélgetést a lemezről! idézet:

- most hogy van?

- hát… voltam már jobban is, de az nagyon sokba került. viccelek, ööö, most jól, tényleg

- mostantól tényleg minden nappal könnyebb lesz. az élet kreatív, ha akadályok felállításáról van szó. mindig lesznek triggerek, fájó emlékek, túlcsorduló örömök, amik okot adhatnak az ivásra.

de nem az élet lesz könnyebb. ön lesz erősebb, ellenállóbb.

hát így van ez. érdemes szembenéznünk a saját függőségünkkel, traumáinkkal és segítséget kérni.

“sosem késő azzá válnunk, akik lehettünk volna” - bongor

képzeld kedves hallgató, közben szép csendben hét éves lett a halottnak a coach(!!!) el sem tudom mondani, mit jelent ez nekem, de azért megpróbálom a frissen megjelent szülinapi különkiadásban, ahol a hallgatók elmesélik, milyen különleges helyekről/ helyzetekben hallgatták már a HAC-t, mik azok a gondolatok, epizódok, melyek segítettek nekik kijönni egy gödörből, és én is válaszolok néhány izgalmas kérdésre.

közben a reményhal podcast is döbörög tovább, már kint van a 3. epizódunk, amiben arról beszélünk, hogy mi a különbség a reményteli lét és a naivitás között. ha kell egy kis emelkedés, akkor hallgasd meg:

és persze légyszi iratkozz fel a műsorra a kedvenc lejátszódon vagy a tecsövön, ha tetszik!

a mai témához illően a két legeslegjobb, legkedvencebb függőségről szóló klasszikus filmemet ajánlom. láttad már őket?

a trainspotting viszonylag szépen be van csomagolva, a rekviem egy álomért pedig rémálomszerű, de tényleg elképesztő alkotások ezek. s ha már megnézted őket, és valami könnyedebbre vágysz, akkor irány a youtube, ahol megy a budapest open mic magyar hiphop tehetségkutató verseny új évada bongor vezetésével.

tök jó. yo!

ha 2025 a leépítés és a szétesés éve volt, akkor 2026 legyen az, amikor a céged megtanul jól működni — emberi módon.

a wellbeing nem gyümölcstál meg csocsóasztal. hanem egy rendszer, ahol a vezetők tudják kezelni a terhelést, az emberek mernek határt húzni, és a magas teljesítmény fenntartható - nem az önkizsákmányolásból jön.

tudom, hogy most mindenhol megy a spórolás, ezért 2026-ra elérhető, személyre szabható vállalati wellbeing programokat dolgoztam ki.

már havi 200 000 forintért elérhetők ezek a szolgáltatások. ennyit naponta bukik a céged, ha a kiégett dolgozók betegszabira mennek…

👉 érdekel, hogy nézne ez ki a te szervezetedben?
írj rám erre az emailre válaszolva vagy a honlapomon keresztül és beszéljünk!

na ennyi voltam mára, köszi a figyelmed.

üdv

andrás