Kazahsztán kincse modern köntösbe csomagolt népi elemekkel mesél a generációja problémáiról

Ez az írás kissé eltér attól, mint amit eredetileg terveztem, annak a témája ugyanis Rosalía lett volna, az a spanyol énekesnő, aki október végén dinamitként robbantotta fel az internetet új, Berghain című dalával és a hozzá tartozó videóklippel. A negyedik albumával előrukkoló hölgyeménynek több okból is nagy rajongója vagyok, ez az írás azonban mégsem róla fog szólni.

Találtam ugyanis egy új, (számomra) még Rosalíánál is lenyűgözőbb női előadót, ezt a csodát pedig szeretném megosztani a nagyvilággal is. A neve Eñlik Qūrarbek, ismertebb nevén Yenlik. A 29 éves nő Kazahsztán délkeleti részéről, a festői szépségű Almati régióból származik. Énekesnőként és dalszerzőként is tevékenykedik, elsősorban kazah nyelven, műfaját tekintve pedig a kortárs R&B, hip-hop és pop elemeket vegyíti a tradicionális kazah népzenével.

Yenlik angoltanári képesítéssel rendelkezik, és egy rövid ideig dolgozott is a szakmában, de végül otthagyta a zenei pálya kedvéért. A szakmában öt évvel ezelőtt, 2021-ben, a DOP című kislemezének a debütálása után kezdtek felfigyelni rá.

A DOP sikere után elkészítette a Bipl és a Bir kem dunie című dalokat is, majd előállt az 1980-as évekből származó, kazah Men dep oila című dal feldolgozásával is. A fiatal énekesnő tehetségét az is jól példázza, hogy 2026-ban ő lett az első olyan kazah előadó, aki felkerült a COLORSxSTUDIOS platformjára, ezzel egyértelműen történelmet írva. (A COLORSxSTUDIOS egy német kezdeményezés, amelynek kiemelt célja, hogy fiatal feltörekvő tehetségeket támogasson. Olyan előadókat szerepeltettek már, mint Billie Eilish, Doja Cat vagy Jorja Smith.)

Na de miben rejlik Yenlik varázsa? Az énekesnő előadásmódja, a modern dallamok és a kazah népzene ötvözése egyszerre teremt személyes és hagyománytisztelő stílust, lágy, visszafogott hangja pedig hamar a védjegyévé vált. A dalaiban azonban még egy nagyon fontos elem található: az úgynevezett aitys. Az aitys (vagy aitysh) egy a kazah és kirgiz kultúrában fellelhető, rögtönzött, énekes-zenés formában előadott költészeti párbaj. A párbaj során két akyn (népi költő) versenyez egymással, általában a hagyományos dombra vagy komuz hangszerekkel kísérve, miközben szellemes, filozofikus vagy kritikus verseket improvizálnak, így próbálva legyőzni egymást.

Az aitys gyökerei egészen a közép-ázsiai nomád népek ősi hagyományaiig nyúlnak vissza. Ezekben a közösségekben ugyanis kiemelt szerepe volt az énekes-költőknek; ők szórakoztatták az embereket, ők feleltek az emlékek megőrzéséért és ők formáltak véleményt a társadalmat érintő kérdésekben is. Így alakult ki az aitys, mint nyilvános költői vita vagy versengés, amelyet vásárokon, ünnepségeken, törzsi találkozókon vagy egyéb közösségi alkalmakkor rendeztek meg. A résztvevőknek egyáltalán nem kellett finomkodniuk: egymás származását, tehetségét vagy társadalmi helyzetét is gond nélkül kikezdhették, de a párbaj egyben a közösségi értékek és problémák artikulálásának a színhelye is volt.

A műfaj a 18–19. században ünnepelte a fénykorát, ekkorra ugyanis a kazah és kirgiz sztyeppék kulturális életének kikerülhetetlen elemévé vált. Ebben az időszakban több akyn is hírnevet szerzett magának, az aitys pedig egyfajta improvizatív irodalmi versenyként funkcionált, amelyben a költői készség, a zenei előadás és a társadalmi kommentár egyaránt szerepet kapott. A párbajok során a résztvevők gyakran témát is szolgáltattak egymásnak, válaszoltak a másik állításaira, vagy humoros és szatirikus támadásokkal igyekeztek legyőzni az ellenfeleiket.

A műfaj még a 20. században sem kopott ki, bár a Szovjetunió hatására kissé átalakult, a hatalom ugyanis gyakran felhasználta az ideológiai céljaihoz. A Szovjetunió bukása után azonban elérkezett az aitys reneszánsza, különösen Kazahsztánban és Kirgizisztánban, amelynek köszönhetően egy ma is élő és virágzó kulturális hagyományról van szó.

Yenlik még egy kézenfekvő okot adhat a népszerűségre, bár ezt leginkább Kazahsztánon belül: gyakran énekel arról a nyomásról, amely az ő generációját terheli azzal kapcsolatban, hogy nekik kell eltartani az idősödő szüleiket. A közép-ázsiai társadalmakban, így Kazahsztánban is mind a mai napig erős hagyománya van a családi kötelékeknek és a szolidaritásnak, generációkon át teljesen bevett dolog volt, hogy az idős szülő a felnőtt gyermekeire támaszkodik.

A világ átalakulása és a modern gazdasági helyzet miatt azonban ez egyre több fiatalnak okoz komoly problémát, hiszen a növekvő megélhetési költségek, az infláció és a saját családjuk eltartása mellett sokan csak vért izzadva tudnak gondoskodni az idős szüleikről. A 29 éves énekesnő a debütáló, DOP című dalában is erről énekelt:

Мама, мама, енді күнде-күнде гүл шығады

Ісің оңынан реттеледі, ісің оңалады

Далада жүреді балаң доп домалап, иә, доп домалап, иә, доп домалап...

Ami angolra fordítva valahogy így hangzik:

Mama, mama, the flowers bloom everyday now

Everything will fall into place, it’ll turn right back

Your kid will run outside ball rolling, yeah, ball rolling, yeah, ball rolling…

Végezetül pedig álljanak itt az én személyes kedvenceim: