Sára, a cigányok védőszentje Saintes-Maries-de-la-Merben

Cigánykaravánok sorakoznak a tengerparton minden évben május 24-e előtt. Messze földről érkeznek: az ország távolabbi részeiből, Európa államaiból, sőt, mondhatni az egész világból. A Rhône torkolatának hatalmas mocsárvidéke, a Camargue ad festői hátteret az eseménynek fehér lovaival, fekete bivalyaival és rózsaszín flamingóival. A színes forgatag résztvevői Szent Sárát jönnek ünnepelni, aki a legenda szerint a két Mária – Mária Jacobé és Mária Salomé – barna bőrű szolgálóleánya volt. A két asszony Jézus nagynénjeként a keresztre feszítés és a feltámadás szemtanúja volt.

Vajon hárman keltek át a tengeren egy szál csónakkal a Szentföldről a keresztényüldözések elől, vagy csak a két Mária kötött ki, és az itt tanyázó cigányok közül csatlakozott hozzájuk Sára? Ez csupán egy a megválaszolatlanul az évezredek ködébe vesző kérdések közül. Sára – bármilyen szép templomban őrizzék is a hozzá kötődő relikviákat – nemhogy szentként, de boldogként sem szerepel a Vatikán nyilvántartásában. Mindemellett a Szentszék elismeri, és a cigány pasztoráció szempontjából fontosnak tartja a Saintes-Maries-de-la-Merben zajló eseményeket.

A látogató a templom szentélyében találja Szent Sára ereklyéjét. A barna szolgálóleány egyes vélemények szerint egyiptomi, mások szerint cigány származása okán viseli e bőrszínt. Testét számtalan lepel takarja. A május végi búcsú alkalmával kiviszik a partra, és megfürdetik a tengerben; ebben a rítusban talán a távoli India és a Gangesz-beli megtisztító fürdőzések emléke sejlik fel. Ezután Sára szobra ismét visszakerül a helyére. Az év közben érkező hívek újabb lepleket adományoznak rá, így azok száma és vastagsága a következő búcsúig folyamatosan gyarapszik.

A szentélyt – nem meglepő módon – a cigány kultúrához kötődő tárgyak ékítik. A falon egy hegedű függ… ilyet ritkán látni más templomokban. A szenteltvíztartó egy rézedény – kell-e ehhez magyarázat?

A szent utasokat szállító csónakot bent, az oltár fölötti rajzon is szemügyre vehetjük. Mellette számos kőbe vésett hálaadás olvasható olyanoktól, akiknek sorsa az itteni látogatás után jobbra fordult. Faragott relief formájában a templom falán is megjelenik a csónakos jelenet.

Az épületen kívül már a hétköznapibb világ fogad: hatalmas leértékelések a szuveníres sátrakban, és plakátok, amelyek a Camargue-i Lovas Színház Sára, a cigányok legendája című előadását hirdetik. A város egyébként szép és csendes, csak a tenger hullámainak moraja hallatszik a part felől – ott, ahol egykor az a bizonyos csónak kikötött.