Ellenfélszemle: a mindkét kapu előtt gólveszélyes lett bajnok

Ez az Ellenfélszemle-sorozat kilencedik része. A 2026–2027-es szezon elején a magyar klubcsapatok európai kupaszereplése során szembe kerülő ellenfeleket vesszük górcső alá – nem az eredményeik vagy a piaci értékük, hanem a pályán mutatott játékuk alapján. Hogyan próbálnak támadni? Milyen alapelvek mentén védekeznek? Kik a kulcsszereplőik, hol rejlenek az erősségeik, és mely területeken lehetnek sebezhetők? Ezúttal a magyar aranyérmes ETO FC következő ellenfele, a lett bajnok Riga FC kerül terítékre.

A mindössze 12 éve életre hívott egyesület a lett futball egyik legfiatalabb élcsapata. A 2014-ben alapított fővárosi klub az FC Caramba és a Dinamo Rīga egyesülése nyomán formálódott, majd már 2016-ban bemutatkozott az élvonalban. A céljaihoz rövid úton felnövő egyesület 2025-ben már negyedik bajnoki címét ünnepelhette három ezüst- és egy bronzérem mellett. A klubot huzamosabb ideje külföldi edzők irányítják, jelenleg Adrián Guľa ül a kispadon, aki 2025 elején vette át a csapatot. Első teljes idényében bajnoki címig vezette az együttest, így esetükben már egy jóval kiforrottabb projektről beszélhetünk. Ez különösen a lett bajnokságban mutatott fölényükön látszik, ahol az RFS-szel karöltve dominálják az idei mezőnyt. A címvédő átlagosan 64,5 százalékban birtokolja a labdát, közel három várható gólt termel mérkőzésenként, és az ellenfél térfelén végrehajtott passzok mennyiségében is vezeti a ligát. A számok mögött egy olyan csapat rajzolódik ki, amely hosszú periódusokra képes a másik térfélre szorítani ellenfelét, ott újra és újra felépíteni támadásait, majd labdavesztés után gyorsan visszaszerezni a kezdeményezést.

Az európai mérkőzések ugyanakkor már megmutatták ennek a játéknak a határait is. Az Ararat-Armenia elleni BL-selejtezőben négy-, majd három/ötvédős szerkezetet is használtak, az örményekkel szembeni kiesés során pedig több egyéni hiba és védekezési bizonytalanság is súlyos következményekkel járt. A Vardar Skopje elleni Konferencia Liga-párharcban már továbbjutottak, de ott is csak hosszabbításban tudták végleg megtörni az emberhátrányban játszó macedónokat. Guľa csapata tehát hazai környezetben rendkívül domináns, erősebb ellenfelekkel szemben azonban már jóval nehezebben alakít ki hasonló mértékű kontrollt.

Az európai selejtezők során a négy- és háromvédős kiinduló szerkezet is megjelent, a Riga labdás játékának fő mechanizmusai azonban mindkettőben felismerhetők maradtak. Felállt védelemmel szemben hosszabb labdabirtoklásokkal próbálják egyre hátrébb tolni az ellenfelet, türelmesen mozgatják a blokkot, majd akkor gyorsítják fel az akciót, amikor valamelyik oldalon kedvező kapcsolatokat sikerül kialakítaniuk. A lett bajnokságban ennek köszönhetően rengeteg időt töltenek az ellenfél térfelén, ahol egy-egy sikertelen támadás után is képesek megtartani a nyomást és újraépíteni az akciót. A labda előrejuttatásának súlypontja a nemzetközi porondon egyértelműen a bal oldalra került. Paulo Eduardo mélyebbről vállal fontos szerepet a progresszióban, előtte Anthony Salazar már jóval magasabb területeken kapcsolódik be, Raki Aouani pedig rendszeresen kínál folytatást a szélen vagy a bal félterületben. A három játékos egymást követő magasságokban helyezkedve biztosítja, hogy ugyanazon az oldalon több vonalon keresztül lehessen előrejátszani.

A kolumbiai bekk szerepe különösen fontos, mert a támadás előrehaladtával egyre közvetlenebbül vesz részt a helyzetkialakításban. Magasan is sokszor rajta keresztül folytatódnak az akciók, innen pedig közvetlenül támadhatja a tizenhatos környezetét, összejátszhat Aouanival vagy beadási lehetőséget kereshet. A Riga ezzel a bal oldali láncolattal képes lépésről lépésre eltolni az ellenfél védekezését, majd a kialakított területi előnyt a támadás következő fázisában már szélesebb területen használja ki. A jobb oldal ebben más feladatot kap. Raivis Jurkovskis kevésbé meghatározó a labda előrejuttatásában, az akció előrehaladtával viszont rendszeresen felér a támadóharmadba és beadási pozícióba kerül. Emiatt a lett bajnok támadásai gyakran bal oldali építkezéssel kezdődnek, majd az ellenfél eltolódása után a túloldalon is megjelenik a szélességi fenyegetés. A két oldal eltérő feladatmegosztása teszi igazán kellemetlenné a szerkezetet. Salazarék elsősorban az előny kialakításában, Jurkovskis pedig gyakrabban annak későbbi kihasználásában kap fontos szerepet.

A Riga meccsenként csaknem 25 beadással próbálkozik a lett bajnokságban, ami a második legmagasabb érték a mezőnyben, és a beadásokat követő öt másodpercen belül kialakított várható góljainak mennyisége is az élmezőnybe tartozik. Az oldaljáték így egyszerre szolgálja a labda előrejuttatását és a helyzetkialakítást. A tartós támadóharmadbeli jelenlét miatt ugyanazon akción belül újabb beadás, visszajátszás, játékforgatás vagy második hullámos érkezés is következhet. A szélső játékosok sokszor már rendezett, jól megtámogatott helyzetből juttathatják a labdát középre, miközben egy sikertelen beadás vagy tisztázás után több játékos marad az akció közelében. Így a támadás újrakezdődhet, a nyomás pedig fennmarad. Ez jól látszott a Vardar elleni visszavágón is, amikor a hosszabbításra egyre mélyebbre szoruló macedónokat több egymást követő támadási hullámmal bontották meg, és a gólok különböző helyzetekből érkeztek.

A tizenhatos környékét több játékos tölti meg. Muhammed Badamosi középen ad referenciapontot, leköti a belső védőket és rendszeresen a kapu előtti területeket támadja. Körülötte Iago Siqueira jóval szabadabban mozog, visszaléphet a vonalak közé, megjelenhet valamelyik félterületben, majd később maga is támadhatja a lövőzónákat. A középpályáról Orlando Galo és Ahmed Ankrah szintén követi az akciókat, ezért a lecsorgó és visszajátszott labdákból is több befejezési lehetőségük marad. Az európai kupameccseken így beadásokból, átlövésekből, második labdákból, félterületi kombinációkból és a rendezetlen védelem elleni gyors akciókból egyaránt veszélyt teremtettek. Guľa együttese a labdabirtoklás körülményeihez is képes alkalmazkodni. A lett mezőny jelentős része ellen hosszú támadásokkal alakítják ki a fölényt, az RFS vagy az Auda agresszívebb presszingjével szemben viszont gyorsabban keresik az átmenetek jelentette lehetőségeket. Ilyenkor kevesebb átadásból próbálnak eljutni a támadókhoz, és hamarabb támadják meg a magasabbra tolódó védelem mögötti területet. A kekavaiak ellen például területi fölény nélkül is komoly helyzeteket alakítottak ki, ami jól mutatja, hogy kevesebb labdából is képesek veszélyt teremteni.

Az ETO számára ezért több egymásra épülő problémát kell megoldani. A lett bajnok bal oldali progressziójának lassítása fontos lehet, mert Paulo Eduardo, Salazar és Aouani kapcsolatain keresztül jutnak el legkönnyebben magasabb területekre. Az oldal erős lezárása viszont teret hagyhat a játékforgatásoknak, míg az agresszívebb győri presszing mögött a rigaiak direktebb játéka válhat veszélyessé. A szlovák szakember csapatának labdás erejét éppen az adja, hogy képes hosszabb támadásokkal fokozatosan felépíteni a fölényét, majd a meccskép változásakor néhány átadásból is eljutni a tizenhatosig.

Guľa csapatának egyik állandó alapelve az agresszív presszing. Ezt a lett bajnokságban 7,22-es PPDA és meccsenként 6,83 magas labdaszerzés kíséri, de ugyanez a törekvés az európai mérkőzéseken is visszaköszönt. Az Ararat elleni hazai találkozón gólt és több nagy helyzetet is közvetlenül magas labdaszerzésből alakítottak ki. Az első vonal munkájában a támadók is aktívak, Badamosi védekező aktivitása például kifejezetten magas. Mögötte Ankrah és Musah szerepe különösen fontos, mert zárják a középső passzsávokat, kilépnek a következő labdafelvevőre, és a második labdák begyűjtésében is nagy felelősségük van. Ezzel a Riga egy-egy sikeres ellenfél-passz után is képes továbbvinni a nyomást és az ellenfél térfelén tartani a játékot.

A két oldal védekező szereposztása itt is eltér. Salazar aktivitása magasabban koncentrálódik, így a bal oldalon már korán próbálják megállítani vagy visszafordítani az előrejátékot, míg Jurkovskis jóval többször kerül mélyebb védekező pozícióba a túloldalon. A kolumbiai magas helyezkedése miatt mögötte nagyobb biztosítási feladat jut a középpályának és a bal oldali védőknek. A presszing első hullámának átjátszása után több lehetőség nyílik. Az Ararat és a Vardar is többször tudta gyorsan megtámadni a szélső területeket, ahol a lett bajnok még létszámfölényben is elveszített szituációkat. Előfordult későn érkező besegítés, az első védő mögött szabadon maradó támadó, illetve a hosszú oldali érkezés követésének elmaradása. Ezek főleg akkor váltak veszélyessé, amikor az ellenfél kevés érintéssel tudta továbbvinni az akciót.

A gyors átmenetek ugyancsak próbára tették őket. A magas területi kontroll miatt sok játékos helyezkedik a labda közelében, ezért egy rosszul időzített kilépés vagy elveszített párharc után nagyobb terület nyílhat a következő vonal előtt. A Vardar elleni visszavágón az egyik macedón gól is ilyen helyzetből alakult ki, amikor a Riga visszarendeződés közben több egymást követő szituációt sem tudott lezárni.

Az eddigi európai kupamérkőzések alapján az első nyomás átjátszása, a gyors oldalváltások, a szélső helyzetek és a hosszú oldali érkezések kínálhatják az ETO legjobb támadási lehetőségeit. A szerkezeti problémákhoz több súlyos egyéni hiba is társult, különösen a kapusposzton. Krisjanis Zviedris az Ararat ellen potyagólt kapott, majd egy rosszul felmért szituáció után kiállíttatta magát, a helyére bekerülő Frenks Orols pedig a Vardar elleni párharcban sem sugárzott különösebb magabiztosságot. Az eddig látottak alapján a kapusteljesítmény a Riga egyik legnagyobb bizonytalansági tényezője.