„Majd a munkában kipihenem magam!”

Állsz a valamilyen vízparton, 38°C van árnyékban, hátadon patakokban folyik az izzadság és az ötvenfaktoros naptej keveréke, a kezedben olvad a fagyi, amit mégsem eszik meg a két és fél éves gyereked, mert inkább rohan be a számára életveszélyes vízbe, te pedig, miközben a kezedből mindent elhajítva rohansz utána, azt fújtatod, hogy

soha többet nem megyek gyerekkel nyaralni.

Pedig a dolog tök egyszerű.

Ha tényleg azt gondolod, hogy gyerekkel a nyaralás pont olyan lesz, mint gyerek nélkül, akkor el vagy tévedve.

Képünk illusztráció. És nem, fogalmam sincs, kik vannak rajta.

El kell fogadni, hogy gyerekkel nem nyaralni mentek, hanem a gyerekedet viszed nyaralni. És ha ezt el tudod fogadni, akkor akár az is lehet, hogy idővel tényleg együtt fogtok nyaralni. De ennek sokkal több köze van a gyereked életkorához, mintsem ahhoz, hogy valamit jól/rosszul csinálsz.

Tehát nem akkor és nem úgy fogsz aludni, nem azt és nem akkor fogod csinálni, nem azt és nem akkor fogod enni és jó eséllyel nem is oda fogsz menni, ahova gyerek nélkül mennél.

De azért életkoronként eléggé más a nyaralás gyerekkel, szóval azért érdemes kicsit differenciálni.

A gyermekágy időszaka alatt azért, ha nem muszáj, nem érdemes nyaralni menni. A gyermekágy hat hete alatt a legjobb, ha senki nem megy sehova sem.

Érdemes már a gyerek megszületése előtt dönteni arról, hogy majd amikor elviszed őt nyaralni, akkor igazából, titkon nem arról lesz-e szó, hogy te akarsz valamit nagyon megnézni, te akarsz valahova nagyon elmenni, csak hát vinned kell a gyerekedet is, különben a gyámügy viszi el őt.

Mert hát egyedül mégsem hagyhatod otthon.

Ezen a kérdésen és főleg a válaszon nagyon sok fog múlni.

De egyébként ez az időszak talán az egyetlen, amikor még egy magadra kötött gyerekkel viszonylag sok olyan dolgot meg lehet csinálni nyaralás címszó alatt, ami egyébként őt nem különösebben érdekli. Képtárak, városi séták, gasztrotúrák.

Csak tudd, hogy ez nem miatta, nem neki lesz jó, hanem neked.

És ami neked jó, azt bármikor fel kell tudnod adni. Ne legyen, de hát lehet beteg az a gyerek (mindig köss rá is biztosítást, ha külföldre mentek, és mindig legyenek nálad alapvető gyógyszerek), lehet nyűgös, lehet, hogy mégis felébred az Uffizi Képtárban, lehet, hogy túl meleged lesz hordozás közben a nyári dögmelegben.

Akárhogy is, egy éves korig egészen biztosan teljesen mindegy, hogy hol van az a gyerek, a lényeg, hogy jól legyen. Nem kell neki tengerpart, ha egyébként nem ott él. Nem kell neki gasztronómiai izgalom, mert jó eséllyel anyatejen van. Az utazás, pláne repülővel stresszes neki és vele neked is, a tájat, épített és természetes közeget, kulturális izgalmakat úgysem fogja fel.

De még egyszer, lehet egy csecsemővel bárhova menni, csak ne gondold, hogy miatta csinálod.

Neki bárhol is vagytok, kelleni fog a napi több alvás, neked meg elégnek kell lennie a jóval kevesebbnek is.

Rögtön felmerül a kérdés, hogy mikor tud egy gyerek stabilan járni. Az ugyanis, hogy otthon az asztaltól eltotyog a kanapéig, ami egy nagyobb lakásban akár három méter is lehet, nem jelenti azt, hogy gond nélkül végig tud gyalogolni az Országos Kéktúrán. Még akár egy három-négy éves gyereknek is érdemes babakocsit vinni, ha nagyobbakat akartok városnézni, hogy bármikor kipihenhesse magát, de közben azért haladjatok is.

Ez az időszak tehát egy éves korban indul és simán eltart az óvodáskor közepéig.

Egy ekkora gyerek már kifejezi az igényeit, tehát ott már a nyaralás róla kell, hogy szóljon. A jelenről, hiszen bármit is csináltok, emlékezni rá évekkel később majdnem biztos, hogy nem fog.

És bár egy ekkora gyerek tényleg kifejezi már az igényeit, de nem úgy és nem akkor és nem azokat, amiket te gondolnál. Tehát hiába kérdezed, hogy kell-e pisilni, nem vagy-e éhes/álmos/szomjas, simán lehet, hogy rávágja, hogy nem, majd fél perc múlva mégis az lesz. Ez benne van a pakliban. Legyen nálad mentőkaja, innivaló, pelenka és váltóruha.

Tehát részben le kell lassulni, részben a gyerekedre kell szabni a gondolkodásmódodat. Méghozzá majdnem teljes egészében.

Ehhez…

• … mindenképp el kell engedni a kötelező látnivalókkal telepumpált nyaralást - egy-két dolog persze belefér, te is ott vagy, te is része vagy a családnak és a nyaralásnak is, a nyaraláson sem kell áldozatnak lenned, de a prioritásokat át kell állítani.

• … fogadd el, hogy szükség van üresjáratokra is – ezeket tervezd be, legyen ez is a program része, nem baj, ha vannak ingerszegényebb percek, órák is a napban. Ahogy nem is kell mindennek nagyon drágának lennie, annál is inkább, mert simán lehet, hogy jobban elvan egy bottal az az óvodás, mint egy tematikus szabadulószobában.

• … fogadd el, hogy nem kell mindent együtt csinálni – ha több gyereketek van, ha több felnőtt van jelen, akkor osszátok meg magatokat, viseljétek közösen a terheket, de nem kell patikamérlegen kimérni. Lehet, hogy az egyik szülő valamiben nem vesz részt, addig pihen, aztán váltanak. A nyaralás nem verseny. Mindenki okkal és joggal vágyik rá, mindenki megérdemli, nem kell legyőzni a másikat. Érdekes és izgalmas egyébként megtapasztalni, hogy mennyire más dinamikák működnek, amikor egy szülőre egy gyerek jut ahhoz képest, amikor két szülőre jut egy gyerek.

• … ne kergesd az otthoni szabályokat – némi szabadság, sőt az otthoni szabályok felrúgása is simán belefér. Este nyolckor fagyi, ebédre csak egy sült krumpli, késői fekvés és korai kelés. Ha a nyaralás a kikapcsolásról szól, akkor kapcsoljanak ki a szabályok is. Vagy legalábbis gondold őket át.

• … nem árt, ha tudod, bármi és bármikor, bármelyik pillanatban megunható – ahogy az is lehet, hogy egy adott tevékenységből az istennek sem robbantható ki.

  Ha tetszik ez a poszt, oszd meg kérlek mással is!

  Share

Ez a legdrágább és egyben legintenzívebb nyaralás. Egy kisiskolás már nem alszik délután, már nem oda megy, ahova te akarod, már nem tudja kihasználni az üresjáratokat azzal, hogy kavicsokat nézeget, már konkrét programok kellenek.

Méghozzá konkrét gyerekprogramok.

Libegő, bob, medveles*, vidámpark, állatkert, kilátók, biciklibérlés, mindenféle dolog, ahova belépő kell. És egy ekkora gyerekkel a legnehezebb vásárlás nélkül elmenni a vattacukor, az egy eurós biszbasz-automata, a különböző turistacsalogató hülyeségek mellett. Persze, oda lehet figyelni arra, hogy ne szálljanak el az árak, lehet uzsonnát csomagolni, játékokat vinni, meg lehet a gyerekeket a költséghatékonyságra nevelni, szocializálni, de a kapitalizmussal nem könnyű szembeszállni.

* Oké, medvelesre a többiek nem jöttek, oda igazából csak én akartam menni.

Ha a korábbi életszakaszaiban jól eltaláltad a nyaralást, ha nem kergettél hamis illúziókat, akkor mire kamasz lesz a gyereked, addigra már simán lehet, hogy igazán élvezetes lesz vele a közös nyaralás. (Persze simán lehet, hogy ez már korábban is bekövetkezik.) Ő már lehet empatikus, már elfoglalja magát, amíg te alszol, már elvan a szálláson egyedül is, ha te még kicsit sétálnál, ha kisiskolásként még nem is (bár simán lehet, hogy már igen), de kamaszként már egész biztos lehet neki építészetet, kultúrát mutogatni, már igazán nyitott a gasztronómiai és társadalmi izgalmakra, itt már szinte partneri lehet a nyaralás.

Ha te adsz neki teret, akkor ő is fog neked.

Ez nem egyszerű ügy, de egy nyaraláson a gyerekek olyat is megtapasztalhatnak egymásból, amit év közben nem. Szóval ki is derülhet, hogy a másik igazából tök jófej. A nagyot a kicsit nem is idegesíti, sokkal többet ért, mint gondolta, lehet akár vele közösen is játszani. A kicsit a nagy nem is idegesíti annyira, nem is olyan nagyképű, és sokkal figyelmesebb és empatikusabb, mint gondolta. És hát a szülők sem biztos, hogy ugyanazokat a játszmákat futják a gyerekek körül, szóval mindenki valami nagyon mást tapasztal meg a másikból, a dinamikákból és saját magából is.

Legyenek közös programok is, de nem kell mindent és mindig együtt csinálni. Váljatok szét, kapja mindenki azt, ami neki való. Már persze akkor, ha két felnőtt is van. Ha egy, akkor ez persze bonyolultabb, akkor a kompromisszumképesség kiépítése elengedhetetlen.

Most elmegyünk falat mászni, azt bírd ki légyszi, a bátyád meg majd kibírja, amíg a tropikáriumban vagyunk.

Próbáld meg kicsit megismerni saját magadat, a párkapcsolatod és a gyerekeiddel kapcsolatos dinamikákat. Ha ez megvan, akkor azt is tudni fogod, hogy punnyadós vagy pörgős nyaralást akartok. Lehet jó az is, ha csak a legkisebb egység megy nyaralni, de van, akinek nagyszülőkkel megy jól a nyaralás, másoknak meg nagy társaságban. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, a lényeg, hogy legyél ön- és gyerekazonos.

• A nyaralást azért jól meg kell tervezni és a célokat jól meg kell próbálni definiálni. Érdemes tehát nem kritikátlanul elhinni, hogy nyaralás = pihenés. Iskolás korig tényleg jó eséllyel pihentetőbb lesz dolgozni, mint nyaralni. De ez nem azért van, mert bármit is elrontasz.

• Önmagában a helyszínváltozás nem pihentet. Ha nem otthon vagytok, akkor is van logisztika, vásárlás, főzés, szervezés, kommunikáció, szájtépés a kütyühasználattal kapcsolatban. Moss kezet, ne túrd az orrod, kicsit most hagyjál békén, most kértelek, hogy maradj már csöndben, aludj már el, kelj már fel, ne veszekedjetek már, halkabban, egy múzeumban vagyunk, hangosabban, nem hallok semmit, szinte minden ugyanaz, kivéve az, hogy semmi sem a megszokott keretek között, a megszokott ingatlanban, a megszokott játékok között zajlik.

  Szóval legyen nálatok az elidegeníthetetlen alvóállatka, de mindent nem fogtok tudni magatokkal vinni, ami az otthont szimbolizálja, annál is inkább, hogy épp azért mentek el otthonról, hogy máshol legyetek.

Ha tehát nagyon, szinte már fájóan realisztikus akarok lenni, akkor a családi nyaralás valójában csak egy áthelyezett válságkezelés. De azért ez lehet, hogy inkább végtelenül kiábrándult és cinikus szemlélet, egy jól és a gyerekre kitalált nyaralás igazán csodálatos is lehet.

• A sok inger, a túlhajtás könnyen válik egyenlővé a szenzoros túlterhelődéssel. Pláne mostanában, amikor tényleg egyre több a neurodivergens gyerek.

• Nem kell az egész lakást magaddal vinni nyaralni. Azt gondolnánk, hogy minél kisebb a gyerek, annál több cucc kell, de ez egyáltalán nincs így. Mosni a legtöbb helyen lehet, pelenkát és babakaját azért mindenhol lehet venni, még az is lehet, hogy olcsóbban, mint ott, ahol élsz, kisgyerekkorban a játékok pedig inkább szimbolikusak. A legokészlet tehát maradhat nyugodtan a szőnyegen szétszórva, majd a nyaraláson játszik az a kisbaba a rágó papírjával. És veled.

• A nyaralás nem a szállás elfoglalásától a szállás elhagyásáig tart. A nyaralás már a csomagolással és az utazással elindul, tehát már az is lehet, hogy eleve kicsit fáradtan és/vagy nyűgösen érkeztek a szállásra, és egészen addig tart, amíg vissza nem tetted a bőröndöt a helyére és ki nem mostátok az összes szennyest.

De még ha minden szuperül is alakul, ha minden illúziót tudatosan kezelsz, akkor is előfordulhat, hogy valami miatt váratlanul meg kell szakítani a nyaralást.

A lényeg, hogy ez ne azért legyen, mert neked eleged lesz.

Egyszerűen csak annyit várj el (vagy annál csak egy egész kicsit többet) a nyaralástól, amennyit az hozni tud. Egy ideig főleg te fogsz beleadni, és ha jól adsz bele, akkor kapni is fogsz belőle, idővel pedig a párkapcsolatod és a gyerekeid mellett te is nettó nyertese is lehetsz a nyaralásnak.

Share