Szent István emléke régi és mai településnevekben

Szent István király szobra Sepsiszentgyörgyön (Vargha Mihály, 2004)

Fotó: Vargyasi Levente

Az első királyunkat a nevükben hordozó Kárpát-medencei települések közül kilencnek a képviselői először

a székelyföldi Csíkszentkirályon találkoztak 1996 októberében, amikor egy szövetség alakításának gondolata is megfogalmazódott.

A következő év Nagyboldogasszony-ünnepén, augusztus 15-én, „Szent István fejedelemmé választásának 1000. évfordulóján” a Veszprém megyei Szentkirályszabadján hozták létre a Szent Király Szövetséget.

Akkor 10 magyarországi, 4 erdélyi és 2 felvidéki, tehát összesen 16 település képviselői írták alá az alapító okiratot.

Jövőben Marosszentkirályon találkoznak

A gyökerekhez való ragaszkodás jegyében a tizedik, huszadik és harmincadik jubileumi találkozónak egyaránt Csíkszentkirály adott otthont, legutóbb 2026. augusztus 7–9. között, amikor

a 30. évfordulóra készült emlékművet is felavatták.

Székelyföldön még Székelyszentistvánon (1999, 2019), Marosszentkirályon (2004, 2008, 2014) és Székelyszentkirályon (2010, 2021) tartottak találkozót, 2027-ben Sepsiszentkirályon esedékes, 2028-ban pedig ismét Marosszentkirályon.

Az alapítás óta a tagok száma huszonkettőre gyarapodott:

• Magyarországról (11): Bakonyszentkirály, Gyöngyöshermán–Szentkirály (Szombathely), Kerkaszentkirály, Királyszentistván, Porrogszentkirály, Rinyaszentkirály, Szabadszentkirály, Szentistván, Szentistvánbaksa, Szentkirály, Szentkirályszabadja

• Erdélyből (6): Csíkszentkirály, Kalotaszentkirály, Marosszentkirály, Sepsiszentkirály, Székelyszentistván (Hármasfalu településrésze), Székelyszentkirály

• Felvidékről (4): Királyfiakarcsa, Sajókirályi, Sajószentkirály, Vágkirályfa

• Kárpátaljáról Aknaszlatina.

Ez utóbbi neve ugyan nem utal nagy királyunkra, ám 1932-ben felszentelt római katolikus templomának titulusa már igen. A kertjében, ahol rendszeresen Szent István-napi megemlékezéseket tart a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), Árpád-házi szenteket megformázó szoborcsoportot lepleztek le 2000. augusztus 20-án.

Augusztus 20-a egyben az új kenyér ünnepe is

Fotó: Tuchiluș Alex

Tisztelete Erdélyben, Székelyföldön

Anélkül, hogy elvitatnánk a Máramarosszigettel szemben, de a román–ukrán határ túloldalán fekvő nagyközség 2019-ben elnyert felvétele jogosságát, megjegyezzük, csak Székelyföldön a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát Szent István tiszteletére: Ajnád, Ákosfalva, Árkos, Borszék, Borzont, Bükkhavas, Csíkszentkirály (plébániatemplom), Csöb, Gyergyóbékás, Gyergyószentmiklós, Hargitafürdő, Hidegség, Kézdiszentlélek (Perkő), Kicsibükk, Kovászna, Marosszentkirály, Mezőbánd, Mikháza, Mikóújfalu, Nyárádszereda (tógáti kereszt), Sepsiszentkirály, Sóvárad, Székelyszentkirály, Szörcse és Tekerőpatak.

Ha csak a történelmi Erdélyt és a Partiumot vesszük számba, nevük alapján elvileg Enyedszentkirály (Fehér megye), Érszentkirály (Szatmár), Szilágyszentkirály (Szilágy) és Topaszentkirály (Szilágy), továbbá némi engedménnyel, patrocíniuma révén Magyarkirályfalva (Maros) is pályázhatna szövetségi tagságra, de közülük mára csak Szilágyszentkirály szinte színmagyar, Magyarkirályfalva pedig többségét tekintve az. Érszentkirályon 30 százalék körüli, a Nagyenyedhez tartozó Enyedszentkirályon – hiába említik 1256-ban Zenthkyral néven – jóval 20 százalék alatti a magyarság aránya,

a hajdan Kolozs vármegyei Topaszentkirálynak pedig már 1910-ben a 852 lakosából csak 41 vallotta magát magyar anyanyelvűnek, népessége mára jóval kétszáz alá csökkent.

Az egykori Torda–Aranyos vármegyei Gyéresszentkirály (1219-ben villa S. Regis, 1339-ben Zenthkyral, 1661-ben Gyéres-Szentkirály) 1925-ben egyesült Gyéressel, de a magyarok aránya itt már akkor sem érte el az egyharmadot. A Dévától 23 km-rel délre eső Szentkirály ma is különálló falu ugyan, de a török betörések során elpusztult katolikus lakosságát 1444-ben említik utoljára: 1910-ben mind a 641 lakosa román nemzetiségűnek vallotta magát. Nagyjából ez a helyzet a Kolozs megyei Magyarpeterd községhez tartozó Pusztaszentkirállyal is, ahol

1992-ben mindössze két magyart írtak össze.

Fotó: Veress László archívuma

Hatvanhárom árulkodó név

A 11. századtól 1543-ig, Székesfehérvár török elfoglalásáig a Kárpát-medencében 161 templomot szenteltek Szent István tiszteletére. A védőszentnévi helynévadás a 10–16. században, de leginkább 1250–1350 között dívott a Magyar Királyság területén, összesen közel 1400 példát találunk rá.

A Szentkirály helységnevek a 13. század legelejétől jelennek meg az írott forrásokban, és miután László királyt is szentté avatták (1192), ez a név az egész középkorban egyértelműen Szent Istvánra vonatkozott.

Mező András nyelvész, névkutató (1939–2003) statisztikája szerint 14 település nevében szerepel(t) az államalapítóra utaló Szentistván, 48 nevében a Szentkirály. A Szent Király Szövetség létrehozásának kezdeményezésekor, 1996-ban a korabeli sajtó szerint 43 ilyen települést tartottak számon a Kárpát-medencében. És akkor még ott van

a Bihar megyei Szentjobb is, amelynek Szent László által alapított bencés monostorában közel 400 éven át őrizték Szent István jobb karját.

Az ereklyét Mercurius, a fehérvári Boldogasszony-templom kincstárosa vitte bihari birtokára. Szent László 1084-ben kereste fel a helyet, majd monostort alapított a Szent Jobb őrzésére; megbízásából unokaöccse, Álmos herceg kőmonostort emelt.

A 15. században az ereklyét Székesfehérvárra vitték, a hagyomány szerint onnan Boszniába, majd Raguzába került, 1771-ben sikerült visszaszerezni.

Tekintettel arra, hogy a hozzá kapcsolódó helynevek és templomtitulusok földrajzi elhelyezkedése többé-kevésbé egyenletes eloszlást mutat, nem túlzás azt mondani, hogy Szent István a középkori Magyarország egyik legnépszerűbb szentje volt. Karizmája, tettei és államalapító műve révén tisztelete napjainkig töretlenül fennmaradt.

Tíz éve is Csíkszentkirály adott otthont a Szent Király Szövetség találkozójának

Fotó: Veres Nándor

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés