Miként segít szakadékba vinni egy autoriter rezsimet a saját titkosszolgálata?

Az alábbiakban ismét egy cikkismertető következik. A cikk szerzője pedig ismét Sean Wiswesser, az amerikai Központi Hírszerző Szolgálat, vagyis a CIA volt vezető műveleti munkatársa, mintegy három évtizedes szakmai tapasztalattal. Wiswesser érdekes látleletet ad arról, miként járulnak hozzá az orosz titkosszolgálatok a háború jelenlegi szakaszában ahhoz a negatív spirálhoz, amelynek eredményeképpen Putyin elnök egyre inadekvátabb képet kap a valóságról - és amelynek köszönhetően egyre kiszámíthatatlanabb lépésekre ragadtathatja magát. Pontosabban fogalmazva, olyan lépésekre, amelyek

a valóság torzítatlan értelmezéséből kiinduló külső szemlélő számára kiszámíthatatlannak, felelőtlennek tűnnek, miközben egy eltorzult valóságképből nagyon is logikusan következnek.

Ez történik akkor, amikor valaki elhiszi a saját propagandáját - különösen, ha a saját titkosszolgálatai sem merik cáfolni azokat, hanem a saját túlélésük érdekében a politikai vezetés kiszolgálásával, no meg egymással vannak elfoglalva.

“A Kreml titkosszolgálati apparátusában a sikert évek óta nem az objektív valóság, hanem a politikai hasznosság méri.”

Wiswesser szerint az orosz hírszerző szolgálatok a háború egyre kényelmetlenebb szakaszába lépnek. A Kreml titkosszolgálati apparátusában a sikert évek óta nem az objektív valóság, hanem a politikai hasznosság méri. A prioritás számukra sosem a pontos hírszerzés volt, hanem olyan értékelések készítése, amelyek a „Főnök” (Vlagyimir Putyin) kedvére tesznek. Tipikus működési kultúrája ez az autoriter rendszerek titkosszolgálatainak.

A cikkíró szerint ezen intézmények működését a feltétlen lojalitás határozza meg:

“A hízelkedő talpnyalásuk célja az volt, hogy megerősítsék a Főnök feltételezéseit. Ez a formula vezette őket ebbe a háborúba...”

Mivel a katonai kudarcok halmozódnak és a szankciók éreztetik hatásukat, az orosz szolgálatok – az FSZB, az SZVR és a GRU – három fő stratégia mentén kezdenek el alkalmazkodni a helyzethez.

1. Felelősségáthárítás és belső leszámolások

Ahogy a háborús kilátások romlanak, a hírszerző ügynökségek elsődleges célja a saját védelmük és a felelősség másra hárítása lesz.

A korrupció az orosz állam operációs rendszere, amely a lojalitást a kompetencia és a teljesítmény elé helyezi.

Az orosz titkosszolgálatok emellett mélyen gyökerező ellenségeskedést táplálnak egymás iránt, ahol a hátbadöfés a norma.

A cikkíró az alábbi konkrétumokkal mutatja be az ügynökségek közötti dinamikát:

• A “Családi” viszonyok: A belső zsargonban az SZVR-t „közeli unokatestvéreknek” hívják, mivel az FSZB-vel együtt a régi KGB maradványai. A GRU-t „távoli unokatestvéreknek” nevezik.

• SZVR (Külföldi Hírszerző Szolgálat): valószínűleg a nyugati elszántságra és rajtuk kívül álló diplomáciai kudarcokra fognak hivatkozni a hibáik igazolásakor. Az ő hatáskörükbe tartozik az az igazgatóság, amely az információs hadviselésért és az úgynevezett „aktív intézkedésekért” felel. (Ez utóbbiak közé tartoznak a dezinformációs és egyéb befolyásolási műveletek, illetve akár a hamiszászlós szabotázsakciók is.) A szerző megjegyzi, hogy az elmúlt évben Oroszország szövetségesei “úgy hullottak, mint a legyek” (a szerző példaként említi a magyarországi választásokat vagy a venezuelai helyzetet), ami rossz bizonyítvány az SZVR számára.

• GRU (Katonai Hírszerzés): nincsenek olyan drámai sikereik, mint például az ukránok „Pókháló hadművelete” (Operation Spiderweb), amelynek során konténerekből előbukkanó drónok támadtak orosz stratégiai légibázisokat. A GRU várhatóan a politika által kikényszerített harctéri korlátokat fogja okolni.

• FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat): ez a legnagyobb szolgálat. Őket terheli a legnagyobb felelősség, mivel az ő Ötödik Szolgálatuk vezette az ukrajnai háborút megelőző tervezést, és az ő elemzésük győzte meg a “Főnököt” a gyors győzelemről. Szintén nekik kellene felelniük a moszkvai tábornokok elleni ukrán merényletsorozat sikertelen elhárításáért, de a felelősséget valószínűleg a rendőrségre hárítják.

2. A hibrid hadviselés és a “szürkezónás” műveletek eszkalációja

A hagyományos katonai sikerek elmaradása miatt a nyugati demokráciáknak fokozott hibrid hadviselésre és szürkezónás műveletekre kell számítaniuk. Az ügynökségek egymással versengve akarnak majd gyors sikereket felmutatni, hogy elnyerjék Putyin kegyeit.

Ennek eredményeképpen egyre felelőtlenebb, a nyílt konfliktus küszöbét el nem érő akciókra kerülhet sor (kibertámadások, szabotázs, dezinformáció, bérgyilkosságok).

Így például:

• Az orosz titkosszolgálatok egyre inkább bűnözőket és nem állami szereplőket toboroznak, hogy rajtuk keresztül hajtsák végre a „közvetlen intézkedéseknek” nevezett akciókat, például gyújtogatásokat és a logisztikai hálózatok elleni támadásokat.

• Ezek magukba foglalják az eredeti orosz zsargon szerint „nedves munkaként” (wet work) hírhedté vált bérgyilkosságokat is.

• A szerző kiemeli a kudarcok miatt leszerepelt GRU 29155-ös egységét (Unit 29155), amelyet állítólag a frissen létrehozott GRU 795-ös egység (Unit 795) hivatott felváltani a jövőbeni magas rangú, figyelmet felkeltő műveletek végrehajtására.

3. Technológiai hírszerzés és a szankciók kijátszása

A harmadik, és a szerző szerint egyben a Nyugat számára legveszélyesebb terület a technológiai hírszerzés és a szankciók megkerülése. Ahogy fogalmaz: “Ezt a háborút a technológia hajtja, nem pedig a bérgyilkosságok vagy egyéb »nedves munkák«.”

Az orosz hírszerzés a szankciókra nem megkerülhetetlen falként, hanem megoldandó operatív feladatként tekint. A szolgálatok mesterei a bürokratikus gyengeségek és a hiányos ellenőrzési joghatóságok kihasználásának.

A szerző történelmi párhuzamot von, amikor azt állítja, hogy az évtizedek óta épített beszerzési és fedőcég-hálózatok a régi KGB „X-vonal” részlegétől eredeztethetők (ennek a részlegnek volt feladata szovjet időkben az ún. technológiai hírszerzés), jelenleg pedig többek között az új GRU 20. Igazgatóságán keresztül működnek. A cikk szerint a kínaiak (akik maguk is felismerik a hibrid hadviselés és a technológiai hírszerzés - magyarul: lopás - értékét) szintén megosztják Oroszországgal a közös ellenfelek – Egyesült Államok, NATO és EU – kapcsán szerzett tapasztalataikat.

Sean Wiswesser arra figyelmeztet, hogy ugyanúgy hiba lenne az orosz hírszerzést teljhatalmúnak ahogy inkompetensnek tartani; egy adaptív és tekintélyes ellenfélről van szó, amellyel szemben a leghatékonyabb válasz szerinte az Ukrajna melletti kiállás, az elhárítás megerősítése és a szankciók szigorúbb betartatása.

A szerző rendkívül fontos megállapítása, hogy minden olyan lépés, amely a nyugati szövetségesi egységet demonstrálja, rombolja az orosz titkosszolgálatok által a Kreml felé felépített hamis narratívákat, amelyek egy gyenge, legyőzhető Nyugatról szólnak és ennek megfelelően a háborús konfrontáció tüzét táplálják Putyinban.

Az egység kézzelfogható és félremagyarázhatatlan felmutatása önmagában elrettentő - vagyis a béke esélyét erősítő - erővel bír tehát, különösen egy olyan közegben, amelyben a titkosszolgálatok nem hidat, hanem falat építenek a valóság és a döntéshozó között.