Az országos JÉGER rendszer fokozza az aszályt! Azonnal be kell tiltani!

A JÉGER aszályfokozó és csapadékátrendező hatását igazoló megfigyeléseket nem cáfolták meg és meg sem vizsgálták!

Elfogadhatatlan, hogy a JÉGER jövőjét egy előre kiválasztott, a rendszer teljes meteorológiai, ökológiai és gazdasági következményeiről nem tájékoztatott gazdálkodói minta igen–nem válaszaira alapozzák. A gazdák véleménye fontos, de nem helyettesítheti a független tudományos vizsgálatot, és nem adhat felhatalmazást a teljes társadalmat és ökoszisztémát érintő légköri beavatkozásra.

A jelenlegi eljárás sorrendje abszurd és fordított: előbb kérnek támogatást, és csak utána ígérnek vizsgálatot. Ez nem megalapozott társadalmi döntéshozatal, hanem a látszatdemokrácia veszélyét hordozó legitimációs eljárás. Előbb bizonyítsák a JÉGER hatékonyságát, biztonságát, aszályra és csapadékeloszlásra gyakorolt hatását, valamint költséghatékonyságát — és csak azután kérjék ki az érdemben tájékoztatott érintettek véleményét.

A nemzetközi szakirodalom csapadéknövekedést, csapadékcsökkenést, szomszédos felhők elnyomását és több tíz, akár száz kilométeres szélirány alatti hatásokat egyaránt dokumentált és modellezett. Ehhez képest Magyarországon nem készült nyilvános, független kezelt–kezeletlen vizsgálat, amely kizárná a túlmagozást, az aszályfokozást vagy a csapadék határon túli átrendezését.

Ezért nem fogadható el az üzemeltető (NAK) kategorikus állítása, hogy a JÉGER semmilyen módon nem befolyásolja a csapadékot. A rendszer addig nem tekinthető igazoltan biztonságosnak, amíg teljes meteorológiai vízmérleggel, radaros cellakövetéssel, csapadékizotópos és AgI-nyomjelzéssel, valamint független kontrollterületekkel nem vizsgálják meg, hogy valójában hol, mikor és milyen mennyiségben hullik le a kezelt felhők vízkészlete.

A JÉGER-vizsgálatok nem elemezték, hogy az országos és ismételt ezüst-jodidos beavatkozás túlmagozást, a csapadékképződés gyengülését, a felhők idő előtti átalakulását, a szomszédos felhők fejlődésének elnyomását vagy a csapadék országhatáron kívüli térbeli áthelyeződését okozhatja-e.

A gazdálkodói tapasztalatok és radaros megfigyelések visszatérően arra utalnak, hogy a JÉGER működése után egyes zivatarfelhők csapadékképző képessége gyengül, a felhők szétesnek, a csapadék nem éri el a felszínt, vagy csak az országhatáron túl hullik le. Ennek tudományosan ismert lehetséges mechanizmusa a túlmagozás, amikor a túl sok mesterséges jégmag miatt túl sok apró kristály versenyez a felhő korlátozott vízkészletéért, és nem képes csapadékméretűvé növekedni.

Ez azért különösen súlyos, mert a rendszer működési elve éppen a természetes felhőmikrofizikai folyamatok megváltoztatása: mesterséges jégmagok tömegét juttatja a zivatarok feláramlási térségébe. A NAK évente mintegy 250–300 ezer liter acetonos ezüst-jodid-oldat felhasználásáról számol be, miközben kategorikusan kijelenti, hogy a rendszer „egyáltalán” nem befolyásolja a csapadék mennyiségét.

A JÉGER „meddő felhő”-ket okoz! Ennek a tudományos megfelelője: túlmagozás. A meteorológiai szakirodalom ismeri az overseeding, magyarul túlmagozás jelenségét. Az Amerikai Meteorológiai Társaság meghatározása szerint túl sok mesterséges jégmag esetén olyan sok jégkristály képződhet, hogy azok versenyezni kezdenek a korlátozott vízgőz- és túlhűltvíz-készletért, ezért közülük kevés nő akkorára, hogy csapadékként elérje a felszínt.

A felhők szomszédos elnyomása sem légből kapott tény. Egy dél-dakotai ezüst-jodidos kísérletsorozatban a kutatók csapadéknövekedést és csapadékcsökkenést egyaránt tapasztaltak. A tanulmány egyik lehetséges dinamikai hatásként kifejezetten felvetette, hogy a kezelt felhő fokozott fejlődése több tíz mérföld távolságban elnyomhatja a szomszédos felhők növekedését.

Ez lényegében megfelel annak a gazdálkodói megfigyelésnek, hogy:

az egyik cella mesterséges kezelése után a környező vagy mögötte érkező felhők „elfogynak”, szétesnek, illetve nem adnak érdemi csapadékot.

A kutatások szerint a talajgenerátorokból kibocsátott ezüst-jodid jelentős távolságot tehet meg. Egy wyomingi terepvizsgálatban a kibocsátott AgI-részecskéket mintegy 80 kilométer távolságra, két hegyláncon túl is kimutatták, és a kezelt időszakokban nagyobb radarreflektivitást figyeltek meg a szélirány alatti térségben. A szerzők hangsúlyozták, hogy a kis mintaszám miatt ez még nem végleges bizonyítás.

Egy felhőfelbontású numerikus kutatásban az AgI-magvasítás hatására körülbelül 110 kilométerrel a kibocsátási terület után alakult ki jelentős csapadéktöbblet. Ez azt mutatja, hogy a beavatkozás következménye nem feltétlenül marad a generátor vagy a kijelölt célterület közvetlen környezetében.

Más modellezési eredmények szerint a glaciogén magvasítás konvektív felhőkben növelheti vagy csökkentheti is a csapadékot, és jelentősen módosíthatja annak felszíni térbeli eloszlását.

Aggályos, hogy a JÉGER környezetvédelmi vizsgálata nem adott választ sem a fenti tudományos tényekre, sem arra, hogy a bekapcsolások után:

• több vagy kevesebb csapadék hullott-e a kezelt területen;

• változott-e a csapadék helye és időpontja;

• megnőtt-e a felszínt el nem érő, elpárolgó csapadék aránya;

• gyengültek-e a szomszédos vagy később érkező cellák;

• kimutatható-e AgI és csapadékváltozás az országhatáron túl;

• fennáll-e túlmagozás bizonyos felhőtípusoknál;

• másként reagálnak-e a gyenge, közepes és heves zivatarok;

• milyen eredmény születik eltérő AgI-koncentrációk és üzemidők mellett.

A talaj és a talajvíz ezüsttartalmának mérése ezek közül egyetlen kérdésre sem válaszol.

A tudományos bizonytalanságot nem lehet többségi véleménnyel megszüntetni. A NAK elvtársak ezt nem értik. ÉS azt sem, hogy egy potenciálisan országos ökológiai következményekkel járó beavatkozás biztonságát nem megszavazni, hanem bizonyítani kell.

Egy tájékoztatás nélküli szavazás nem társadalmi részvétel, hanem véleménygyűjtés — rosszabb esetben a NAK főembereinek előre megszervezett anyagi juttatások legitimációs igazolása.

2026. július 28. Magyarország - PalócFöld

#JakabKoppányAtilla #JÉGER #NAK #Mezőgazdaság #Ökológia #aszály