Sziasztok!
Befűtöttünk a Substacknek – mondanám, ha nem egy hőkupola alatt üldölgélne az egész ország. Mondjuk inkább úgy, hogy koccintsunk egy történelmi Suffering Bastard koktéllal az új fejezetre, hiszen ez az első hét, hogy már csak a Substacken jelenünk meg.
A HetiFeledy azon kevés magyar nyelvű anyag közé tartozik (mondjuk Litkai Gergely Zöld Válasza mellett), amely a nyári időszakon kívül is rendszeresen foglalkozik az éghajlatváltozás geopolitikai hatásaival, és nem csak akkor, amikor hirtelen árnyékban is forró az oxigén. Merthogy az éghajlatváltozás a hatalmi vektorok teljes spektrumát érinti: ebbe a demográfiától (klímaszegénység, hőhullám-halálozás) a termelékenységen át (csökkenő GDP és munkaórák, romló élelmiszerbiztonság) a külső nyomásig (klímamigráció és extrém időjárás) minden beletartozik, ami az államkasszákat emészti és az állammal szembeni elvárások amúgy is irreálisan hosszú listáját bővíti. Gondoljunk bele, hogy egy csökkent vízszintű folyón se a kereskedelem nem zajlik, se a vízerőmű turbináit nem hajtja, se a turizmust nem vonzza, és a természeti kincseket is amortizálja.
Az elmúlt hetek száraz időjárása miatt a Rajna annyit apadt, hogy a teherhajók nem tudnak teljes rakománnyal közlekedni. Egyes helyeken a hajók csak a kapacitásuk körülbelül 50 százalékával tudnak áthaladni. Ez pedig a nagy német ipari óriásokat a termelés visszafogására kényszerítheti, ahogy arra már korábban is volt példa.
Mivel családilag érintett voltam egy kullancsfertőzésben, így most feltűnt, hogy az USA-ban újabb súlyos betegséget hordozhat a kis vérszívó, megint csak az éghajlat változása miatt. Persze a Kárpát-medencében is megtelepedtek azok a fertőzések, amelyek korábban csak mediterrán éghajlaton éltek meg. Itt a nyugat-nílusi láz, ill. a chikungunya-láz, amit az invazív ázsiai tigrisszúnyog terjeszt (Brüsszelben például külön alkalmazásban lehet jelezni, ha az ember tigrisszúnyogot csapott le). A további új szúnyogok képesek akár a dengue-lázat és a Zika-vírust is terjeszteni, illetve kullancs hordozza a krími-kongói vérzéses lázat: ezekből az aktívan vadászó Hyalomma kullancsokból is azonosítottak már példányt évekkel korábban Budapesten. A Kullancsfigyelő projekt keretében Magyarországon is appban jelezhető, hogy ki mit fogott.
A Birodalom podcast a 26. adásával véget ért a Partizánon: szerdán vettük fel Pap Szilárddal élőben az utolsó adást, amelyben az elmúlt félév külpolitikai “leg”-jeit jártuk körbe. Itt tudod megnézni, de még jobb, ha Te magad is megválaszolod fejben a kérdést, mielőtt meghallgatsz minket, és így kiderül, hogy nem is olyan triviális a válasz.
Múlt héten nemcsak mi ültünk össze Szilárddal, Európában egész szép számú találkozó alakult. Kezdjük a meglepővel. Emmanuel Macron és Giorgia Meloni a Cote d’Azur-ön találkoztak, 9 miniszter társaságában, a francia–olasz kapcsolatok javítása érdekében. Miért kell javítani? A két politikus eddig inkább harcolt egymással, akár migráció, uniós ügyek, Líbia vagy az európai vízió tekintetében, versenyeztek Trump kegyeiért. Mostanra viszont egy partra sodródtak: Macron kifutó modell, Meloni még mindig relatíve erős, Trumppal mindketten hadban állnak, és EU-vonalon a költségvetési tervezés egy oldalra sorolhatja őket több kiadás tekintetében.
A múlt heti gdański ún. Eastern Flank Summit – vagyis a NATO keleti tagjainak különtalálkozója – célja az volt, hogy a frontországok közös politikai üzenetet küldjenek: az orosz fenyegetés nemcsak regionális, hanem összeurópai biztonsági kérdés. Ez nem egy új platform létrehozásáról szólt, hanem arról, hogy a keleti tagállamok nagyobb súlyt adjanak saját biztonsági prioritásaiknak az EU-ban és a NATO-ban. A találkozót Donald Tusk lengyel miniszterelnök rendezte meg, az Ukrajna-helyreállítási konferencia margóján, amelyre végül nem Zelenszkij, hanem csupán miniszterelnöke látogatott el Lengyelországba a múlt heti hírlevélben részletezett okok miatt.
Tehát amikor Magyar Péter regionalitásról beszél, akkor ilyen típusú kezdeményezésekre érdemes gondolni: hogyan tudják a közép-kelet-európai országok összehangolni az érdekérvényesítésüket a NATO-n és az EU-n belül, egységesebb arcot mutatva Brüsszelben a legfőbb prioritásokban. A geopolitika a V4-eket a legtöbb kérdésben máshova sodorta: migrációs frontország Lengyelország (a belarusz provokációk miatt) és Magyarország (a balkáni útvonalon), míg a másik kettő nem tartozik ide, ezzel szemben gazdaságilag a csehek és lengyelek húztak el a másik kettőtől, az orosz agresszió ügyében szintén széles a V4-ek közt húzódó véleménykülönbség, hiába szomszédosak hárman is Ukrajnával, és Kína-ügyben is eltérnek az álláspontok: Prága nagyon kritikus, Budapest rendkívül pragmatikus.
Így a nagyobb létszámú regionális szövetségek a legfőbb kérdésekben talán könnyebben egyetérthetnek, hiszen a részletekben nehéz lenne – de a diplomáciához ez épp elég lehet. Innen jöhet Magyar Péter indíttatása is, hogy a V4 bővüljön: ezt ugyanakkor nem nagyon támogatták a múlt heti gödöllői találkozón, vagyis annyiban maradtak, hogy majd tematikusan bevonnak országokat.
Itt látszik a 16 évnyi különutas szijjártita külpolitika ára: amíg az előző kormányzat Kínához és a MAGA-mozgalomhoz dörgölőzött, az időközben kialakult új közép-európai platformokból kimaradt, és ezeket most nem akarják feladni a környékbeli fővárosokban azért, mert a V4 épp újra látszik a felszín felett. Tehát az új, ténylegesen működő formációk helyett egyelőre nem pártolnának át egy régihez az újjáélesztés reményében. Úgy is mondhatjuk, hogy az új magyar külpolitika remélhetőleg fel- illetve visszaépíti az érdemi magyar jelenlétet a további regionális szerveződésekben.
Amíg a keletiek külön randiztak, összejöttek az ötök (E5) is: a britekkel kiegészülve a francia, német, olasz és lengyel “nagyok” Berlinben tartottak egyeztetést és igyekeznek tőkesúlyt adni az európai külpolitikai vonalvezetésnek – amit persze a kisebb (kimaradt) országok mindig sérelmeznek, legalább magukban morogva biztosan.
Mindenkit foglalkoztat Európában a soron következő NATO-csúcs, mivel ez a transzatlanti kapcsolatok következő stressztesztje lesz. A találkozót július 7. és 8. között rendezik meg Ankarában. Ez lesz a második alkalom, hogy Törökország ad otthont a szövetség legmagasabb szintű találkozójának a 2004-es isztambuli csúcs után.
Mark Carney kanadai és Luc Frieden luxemburgi miniszterelnök egy “NATO-bank” – hivatalos nevén Védelmi, Biztonsági és Rezliencia Bank – létrehozását javasolta a csúcs előtt. Viszont most már egyre sürgetőbb, hogy ne csak a pénzügyi forrásokról legyen szó, hanem a közös fegyverkezés menetét is kigondolják, így a védelmi ipari aspektusok is fontosak lesznek.
Az igazán izgalmas kérdés az lesz, hogy az amerikai katonák európai jelenlétének vizsgálata (posture review) és Pete Hegseth gyakori “álljon saját lábra Európa” üzenetei fényében hogyan alakul a NATO-csúcs és a szervezet jövőre: mire képesek az európai tagok rövid és középtávon, és mennyire gyorsan vonul vissza az USA. A kettőnek szinkronban kellene lennie, különben egy sebezhetőségi ablak nyílik Európa oldalán.
Az orosz fronton nehezen kiszámíthatóak a reakciók. Az ukrán drónsikereket a szárazföldi húsdaráló erőltetésével ellensúlyozó orosz nyomulás jóval kevésbé eredményes. A hátországot viszont alaposan felrázta az ukrán drónhadviselés, amely már társadalmi szinten is érzékelhetővé teszi a háborút, ez pedig pont az orosz “választás” előtt az ősszel elég rosszkor jön Putyinnak.
A Reuters forrásai szerint legalább fél évbe telhet a moszkvai olajfinomító helyreállítása, amelyben jelentős károkat okoztak az ukrán légicsapások. Bár országos szinten mérsékelt kiesésről van szó, de a moszkvai régió ellátása nehézkesebbé válik.
Ukrán támadásokat követően leállt az áramellátás Szevasztopolban, a megszállt Krím félsziget legnépesebb városában, ami a trolibuszos tömegközlekedést is megbénította. Később szükségállapotot vezettek be, a hidakat is érték támadások.
Oroszország feltehetőleg Kazahsztántól kérhetett segítséget az üzemanyaghiány enyhítése végett, rövid távon 50 ezer tonna gázolajat tervez importálni. Ukrajna a hétvégén két újabb orosz olajfinomítót támadott.
Putyin reakciója széles skálán mozoghat: eszkalál az ukrán fronton egy újabb, minden rekordot megdöntő légitámadással, vagy a hibrid háború jegyében NATO-államokat provokál, vagy éppen Belaruszt próbálja bevonni. Utóbbira tett kísérletét a kijevi nyomásgyakorlás egyelőre sikeresen hátráltatta, Lukasenka két tűz közé szorult, nem mer egyik félnek sem keresztbe tenni, de ez nem lesz könnyű. Cserébe találkozhatott Hszivel, aki ezzel picit szárnyai alá vette, jelezve Moszkvának is, hogy ki az úr a háznál.
A NATO-provokációt viszont mind balti, mind lengyel oldalról jelezték a legmagasabb szintű források hírszerzési adatokra hivatkozva, tehát nem invázióra, de komoly hibrid akciókra számítanak.
Miközben Trump csapata újra szembesül vele, hogy az iráni megállapodás annyit ér, mint a papírfecni, amire írták, a hazai frontok is élesednek a novemberi félidei választások közeledtével. Trump számos elnöki rendeletet írt alá, amelyek a republikánus választási agendát szolgálták: csökkenteni a demokrata szavazók által többet használt levélszavazás elérhetőségét, a migrációs hivatal és a választási regiszter adatbázisait összekötni, vagy éppen az állampolgárság igazolását újraszabályozni. Ezekre múlt héten törvénykezési ellenállás hullott, számos kezdeményezést elkaszáltak a különböző bíróságok. Ez azért lesz nehéz Trumpnak, mert ha elhúzódnak az eljárások november utánra, akkor már ezt a kört nem fogják tudni befolyásolni az új szabályok.
Azt pedig halkan tegyük hozzá, hogy a választási körzetek újrarajzolásával jelenleg a képviselőház 435 körzetéből több mint 400 (!!) már előre eldőlt: tehát szűk három tucat helyen lesz érdemi a verseny, a többit a polarizált politika és a körzethatárok eldöntik. Ez az arány régen valamivel jobb volt, mostanra viszont nagyon eltorzult, és így kevés számú körzetbe végtelen sok pénz áramlik a kampányra.
A politikai színek kapcsán a diverzitásról megint az orosz titkosszolgálat, az FSZB gondoskodott, mikor kiderült, hogy az egyik MAGA-influencer legjobb barátja pont nekik dolgozik, megjárta Szíriát is korábban Wagner-zsoldosként.
Konkrétan a színekkel volt gond a Lincoln-emlékmű előtti mesterséges tónál: az elalgásodott víz régóta téma Washingtonban. Nem kavarta volna meg a zöldülést, ha nem derül ki, hogy egy korábban kétszer elítélt bűnöző által birtokolt, ohiói mikrocég három alkalmazottal nyerte meg a megbízást tender nélkül a tisztításra, a rossz nyelvek szerint Trumppal való közeli kapcsolatára tekintettel. Hogy miért ítélték el korábban a birtokost? Korrupciós kísérletért.
A magas polcokon sem jobb a helyzet. Hegseth védelmi miniszter tisztogatási hulláma tovább söpör a katonaságnál, ezúttal az európai erők parancsnokát, Chris Donahue tábornokot váltotta le július 2-ával. A korábbi gyanús (értsd: Trump-kritikus tábornokokkal jóban lévő vagy Trumphoz nem lojális) elemek eltávolításán két kabinettagja által kidolgozott lista szerint halad a WSJ szerint.
A francia oknyomozó média derítette ki, hogy a Danube Institute – az előző magyar kormányzat által megtámogatott think-tank Budapesten – havi 4200 eurót fizetett egy francia szélsőjobbos médiavezérnek, hogy segítse az orbáni típusú üzenetek terjesztését.
A cseheknél sikerült azon összeveszni, hogy ki mehet az állami vezetők közül az ankarai NATO-csúcsra. Hosszas vitát követően Andrej Babiš miniszterelnök formálisan is megtiltotta Petr Pavel köztársasági elnök számára, hogy részt vegyen a júliusi ankarai NATO-csúcson. Az ügy külön ínyencsége, hogy Pavel katonaként a NATO Katonai Bizottságának elnöke volt, köztársasági elnökké választása óta részt vett a NATO-csúcsokon. Arra hivatkozott, hogy a fegyveres erők főparancsnokaként (az alkotmány szerint a legfelsőbb katonai vezetői tisztség az elnöké) joga van részt venni az eseményen, és nem akar beleszólni az államközi tárgyalásokba, csak a gálavacsorán jelent volna meg. Pavel nem adta fel és az alkotmánybírósághoz fordult a lépés miatt, akik szerint a köztársasági elnök részt vehet az ankarai NATO-csúcson és egy nem végleges végzésben engedélyezte Pavel utazását.
Szerbiában is készülődik valami. Aleksandar Vučić szerb elnök azt állította egy szombati belgrádi gyűlésen, hogy néhány héten belül lemond a köztársasági elnökségről, és előrehozott elnök- és parlamenti választást ír ki. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy továbbra is aktív szerepet kíván vállalni a politikában. Talán onnan ered a hirtelen bátorság – hiszen már sokszor bejelentette ezt, de sose valósította meg –, hogy mindezt egy haderőreformmal is egybekötötte időben. Márciustól ugyanis visszaállítanák a kötelező katonai szolgálatot, amellyel kapcsolatban arra számíthat Vučić, hogy ez megtöri a javarészt fiatalok által vezetett 18 hónapja tartó tüntetéssorozat gerincét, még ha nem is hosszú, de 75 napos kiképzéseket jelenthet ez az első körben az újoncok számára.
Sajtóértesülések szerint a Volkswagen az eddig bejelentett 50 ezer fős leépítésen túl további négy németországi gyára bezárására és az ott dolgozó 45 ezer ember elbocsátásra készül, ami történelmi léptékű leépítés lenne: a két körben a VW 625 ezer dolgozójának hatodát küldenék el. Tervben van továbbá a beruházások 15 százalékos visszavágása is a következő öt évre nézve, ami 130 milliárd eurós összeget takar, ebben pedig a Bosch-sal tervezett önvezető autós szoftver is érintett lehet, ami az ipari vereség beismerésével érne fel. A Stellantis a három hetes augusztusi leállásához egy negyediket is hozzáadott.
Az EU-ban 20 százalékra, Franciaországban 29 százalékra emelkedett a teljesen elektromos autók piaci részesedése a májusi újautó-eladások terén, a magas üzemanyagárak miatt. A kizárólag benzines autóké 22,4, a dízelhajtású autóké 7,6 százalék volt (a maradék javarészt hibridekből áll).
Ahogy korábban írtam, a kínaiakkal az uniós vita egyre horizontálisabb lesz, korábban nem összekapcsolt tételek kerülnek egy csomagba. Kína az elektromosautó minimálára terén és az európai high-tech exportkorlátozások feloldását illetően is előrelépéseket vár. Ezt viszont a ritkaföldfémek exportkorlátozásainak rendezésével akarja összekötni. Ez a kínai tárgyalási pozíció keményedését jól jelzi.
Azért az EU is igyekszik, csak az a baj, hogy különböző irányokba. A francia szenátus megszavazta a (többnyire Kínából ellátott) fast fashion márkák korlátozását, emellett a 150 euró alatti értékű csomagokra bevezetett 3 eurós uniós importvám a Sheint és a Temut célozza, ezek a lépések az elvárások szerint visszafoghatják az eladásaikat. És bár egyik kezünkkel igyekszünk a kínai piacfoglalást visszafogni, eközben a német kormány csak jóváhagyta, hogy a kínai JD.com felvásárolja a MediaMarkt és Saturn márkákat is birtokló Ceconomy online kereskedőt.
A Samsung a következő 10 év alatt ezermilliárd vont, azaz mai árfolyamon 648 milliárd dollárt, 570 milliárd eurót tervez befektetni saját, dél-koreai beruházásokba. A cég egyebek mellett adatközpontokat, akkumulátoripari beruházásokat és a hazai kijelzőgyártás növelését ígérte a kormánynak, főként az ország relatíve szegényebb déli részén.
Takaicsi Szanae japán kormányfő egy 370 ezer milliárd jenes (2000 milliárd euró, a jelenlegi japán GDP nagyságrendileg fele) befektetési programot jelentett be, amely 14 év alatt 17 kiemelt stratégia szektorban lenne hivatott megágyazni a japán technológiai felzárkózásnak, illetve folyamatos fejlődésnek. Csak a mesterséges intelligenciára és félvezetőgyártásra több mint 500 milliárd eurónyi jent akar költeni az ország. A piacok a kevés részlet és a finanszírozással kapcsolatos kétségek miatt felemásan fogadták a tervet.
A verseny tehát éleződik, aprópénzzel nem érdemes gurítani, az EU-nak fel kell zárkózni. Ahogy szoktam mondani, a jó külpolitika otthon kezdődik! Nektek koktélos sarkokat és tartós árnyékot kívánok, mert 25 fok fölött már romlanak a kognitív funkciók, márpedig ezekre a következő hetekben is nagy szükségünk lesz!!
Sziasztok,
Botond
Comments
Nothing yet. Say the first thing.
Sign in to join the conversation.