szia kedves olvasó!
régen írtam neked mióta kitört a nyár, de most itt ülök egy igen hideg reggelen a dunaparti kis bungalónk (divatos kifejezés a lefingott faházra) teraszán takaróba bugyolálva és a lefagyott ujjaimmal pötyögöm a gépbe e sorokat. a napindító kávém után jó lett volna egy forró zuhanyt venni, de hetekkel ezelőtt keletkezett valami elektromos gubanc a bojler körül és azóta csapvízben tusolunk.
közben meg otthon - két évvel a beköltözés után - végre felszereltettük az összes lámpát. nagy örömmel dőltem hátra a kanapén pár nappal az akció után és a nappaliba került gyönyörű csillárt (30 izzóval!) dimmelős szabályozóval a megfelelő luxfokozatra állítottam, amikor hirtelen kimúlt a vadiúj kapcsoló - azóta nincs világítás.
nemrégiben a régi fiat pandámat is rendbe rakattam. volt nagyszervíz, minden szuper, öröm boldogság, ahogy noszvajon dagonyáztam a szétázott szőlőhegyen. hihetetlen mit bír ez a kis kocsi gondoltam magamban, amikor egy óriási csattanás keretében meghalta magát a vezetőoldali ablakemelő (még jó, hogy felhúzott állapotban).
múlt héten pedig az otthoni wi-fi router úgy gondolta, hogy az 5ghz-es sávot eldobja, ami azért problémás, mert mindkettőnk irodája a lakásban működik + 1 db kamasz gyermek lóg még a neten non-stop végtelen sávszélességzabálással.
most gondolhatnád, hogy mit panaszkodik itt ez a faszi? bevallom férfiasan, hogy eleinte bosszankodtam picit a fenti széria kapcsán, de magamat is megleptem, hogy milyen hamar elmúlt a frusztráció.
becky chambers sci-fi író jutott eszembe, akinek hope punk regényeit mindig átszövi az elmúlás, a leépülés (atrophy) témája. mindig emlékeztet arra, hogy nem létezik egy olyan állapot, amikor megfeszített munkával tökéletesre reszeltük az életünket, és hátradőlünk, hogy az idők végezetéig már csak gyönyörködjünk a nagy műben.
mindig valami el fog romlani, mindig mindent folyamatosan karban kell tartani, energiát kell fektetni a kapcsolatainkba, a eszközeink, a növényeink, a bolygó ápolásába, különben tönkremegy minden.
ez a természet rendje - aki ezen felhúzza magát, az dühös lehet akár a gravitációra is, és káromkodhat minden reggel, amikor feljön a nap, hogy már megint milyen világos van!
ha elfogadjuk ezt az axiómát, akkor egyértelművé válik az is, hogy a világ jobbá tételén végzett munka soha nem fog véget érni. minden el fog romlani, folyamatosan javítanunk kell a dolgokat, és el kell fogadnunk, hogy soha nem érünk el egy végső, befejezett állapotot.
továbbá el kell vetnünk azt az elképzelést, hogy létezik egy „univerzális megoldás” mindenre, mert a világ folyamatos változásban és romlásban van. a jövő építése nem egy célvonal elérése, hanem egy folyamatos haladás, ahol el kell fogadnunk a dolgok természetes elhasználódását, és egyszerűen csak mennünk kell tovább.
engem ez a gondolat nem lehangol, hanem arra sarkall, hogy még inkább tudjak örülni azoknak a rövid pillanatoknak, amikor látszólag minden rendben a kis univerzumomban.
becky chambers kifejti, hogy a disztópia elleni küzdelem, az igazság keresése vagy az innováció elképzelhetetlen pihenés, kényelem és szépség nélkül. a pihenés és a kényelem nem csupán a munka utáni jutalom, hanem az ellenálláshoz szükséges alapvető „üzemanyag”. egy csésze tea, egy kiadós alvás vagy egy baráti ölelés nem olyasmi, amit ki kell érdemelnünk a nap végén. ezek a pillanatok adják az energiát a nehéz politikai és társadalmi munkához; ezek nélkül nem lehet fenntartani a küzdelmet.
napjainkban az emberek kimerültek és dühösek, így a kényelem és a pihenés normalizálása önmagában is az ellenállás egy formája. a pihenés és a szórakozás a „széteső világ közepén” az egyik leghatékonyabb módja a visszavágásnak, mivel segít megőrizni emberségünket és tettrekészségünket.
szóval most rápihenek még egy kicsit, és majd megújult erővel fogom rendberakatni az elszaródott dolgainkat.
addig is ajánlok neked néhány jóságot:
podcast
két hete volt klasszikus halottnak a coach epizód, amit noszvajon vettem fel csodálatos környezetben.
Tiktok failed to load.Enable 3rd party cookies or use another browser
ebben az epizódban a noszvaji fekete rigó vendégház teraszán ülünk le siklósi zoltán egykori marketing ügynökség-vezetővel. egyenesen, sallangok nélkül beszélünk arról a töréspontról, amikor a „kapirgáló csirke” üzemmód és a kényszeres teljesítmény fenntartása fontosabbá vált, mint maga az alkotás. hogyan lehet egy jól menő, multiszerű kisvállalkozás éléről kiszállni, és a fehér gallért kalapácsra cserélve valami egészen mást építeni a bükk lábánál?
a beszélgetés végén promotálunk egy exkluzív elvonulást, ami technikai okok miatt csak jövő májusban valósulhat meg legközelebb. sorry, ha fölöslegesen lelkesítettünk fel. majd idejében jelzem, ha előremozdul a projekt.
s tegnap megjelent egy beszélgetés a HAC csatornán pohly ferenc podcast pápával is, aki villám kérdésekre válaszol a remény témakörében.
ez már a nyári szünet alatti ismétlés, az epizód eredetileg a hamvába halt reményhal csatornán jelent meg anno.
és itt egy történelemmel foglalkozó adás, amit nagyon élveztem. különösen azt a részt, ahol a legnagyobb nyugalommal elmeséli a szakértő, hogy szörnyűségek várnak ránk a 21. században, de nincs itt semmi látnivaló, ilyen az emberi természet. ez a rész amúgy beleillik a mai hírlevél témájába is.
asszem ennyit mára, megyek dolgozni, nyáron is támogatom az egyéni klienseimet, és még ki kell dolgozzam a budapesti gazdasági egyetemre a két wellbeing kurzusom anyagát is (kreditért jönnek majd a hallgatók ezekre. az egyik mezei stresszkezelés, de a másik téma szuperizgalmas: “nem kell beleőrülni a munkába! karrier és munkakezdés - akár az egyetem mellett”).
és igen, voltunk nyaralni erdélyben józsiékkal egy fantasztikus roadtrip-en. ideteszek pár képet búcsúzásként.
szép nyarat, ne felejts el pihenni!
üdv
andrás
Comments
Nothing yet. Say the first thing.
Sign in to join the conversation.