HH195 🇭🇺🇪🇺 “én nem politizálok”

szia kedves olvasó!

szerda reggel írom e sorokat a két kis kezemmel, mint az ősemberek. a testem minden sejtje fáradt, a háromnapos adrenalin high után kieresztettem a benntartott lélegzetet, kezd bennem oldódni a feszültség, de még mindig hihetetlen az a történelmi tett, amit vasárnap véghez vittünk.

1989-ben 14 évesen a középiskolai magyar órán megszakították a tanítást és valami élő rádió bejátszás tudatta velünk, hogy rendszerváltás történt. kamaszosan a vállamat vonogattam, semmit nem fogtam fel a dolog jelentőségéből. talán annyit, hogy most már bármikor ki lehet menni ausztriába dobozos fantát meg joghurtos milkát venni.

vasárnap este a 14 éves lányunkkal ültünk a kanapén és hallgattuk a leendő magyar miniszterelnök beszédét. többször feltört belőlem a sírás, ami nem igazán jellemző rám. a gyerek megdöbbenve fordult felém, megfogta a kezem és próbált empatizálni velem. nem hiszem, hogy többet értett az eseményekből, mint én anno.

meg is kérdezte később, hogy “a sok stadionépítés és ellopott pénzen kívül, mit rosszat csinált még a fidesz?”

nemcsak a szerény kora miatt nem érti a választási eredmények jelentőségét, hanem azért sem, mert ő stockholmban nőtt fel, egy működő országban, egy régi demokráciában, szólásszabadságban, nyitottságban, gazdagságban, ahol az intézmények működnek, a közszolgák szolgálnak, az emberek a hétköznapokban együtt próbálnak megoldani problémákat a saját szintjükön, ahol nincs ipari félelemgerjesztés, ahol nincs gyűlölködés, uszítás, ahol a pedofilok a börtönben ülnek.

svédnek lenni nagy büszkeség szerte a világban, egy bezzeg-ország, egy felnőtt társadalom, amelynek jó részese lenni. és a feleségemnek, meg a lányunknak ez az alap, a viszonyítási szint, az identitásuk meghatározó része.

amikor 2024 nyarán hazaköltöztünk budapestre, mindenki hülyének nézett.

“ide?! stockholmból???? miért?!”

nehéz elmagyarázni ezt a döntést egy olyan honfitársamnak, aki a NER 16 évét végigküzdötte magyarországon. tudom, hogy nagyon nehéz volt mindenkinek.

megállíthatatlanul törtek fel bennem az öröm és a megkönnyebbülés könnyei vasárnap este, és hétfőn napközben, még kedden is - látva a spontán utcabált, a népünnepélyt, a feltörő érzelmeket, az összetartozást, a nemzetközi híreket, a mosolygó embereket az utcákon.

fantasztikus látni az ünneplő első választókat, a fiatal nőket, az új generációt, aki nem elégedett meg a szarral, akik kezükbe vették az ügyet, fontosnak tartják a közéletet, az ország életét. nagyon büszke vagyok rájuk - ha lehet ilyet mondani.

a kilencvenes évek elején, amikor a rendszerváltás eufóriája beleszürkült a dolgos hétköznapokba, a csalódásokba, akkor már sokan mondogatták, hogy itt generációkra lesz szükség, mire ténylegesen megjelenhet egy polgári demokrácia, amíg nem a múlt mintáit ismételgetik a múlt emberei pepitában. és igazuk volt.

azért is vagyok most reményteli, mert a KISZ-ben nevelkedett kádár-kori káderek most ki lettek paterolva a hatalomból, és megjelent a Z, az Y és az X generáció a színtéren. nem is akármilyen lendülettel.

én bátran deklarálok új korszakot a magyar történelemben, és most először látok reális esélyt arra, hogy tényleg egy szabad, jól működő országot építsünk magunknak.

fontos, hogy mindenki magáénak érezze a saját életét, a kis és nagyobb közösségeit, a munkáját, a hazáját, európát.

fontos, hogy ne várjuk a politikusainktól, hogy majd ők csinálnak valamit, mi meg majd ettől függetlenül próbálunk valahogy ellavírozni, mint az elmúlt évtizedekben.

soha többé ne mondd, hogy “én nem politizálok”!

a közélethez mindenkinek köze van

nem elég reménykedni az újabb messiás eljövetelében, aktívnak kell lenni! te leszel a saját életed megváltója. én pedig az enyém. így fogunk tudni közösen valami nagyszerűt építeni és működtetni nap, mint nap.

a rendszerváltás nem egy egyszeri aktus. minden hétköznap mindannyian úgy kell viselkedjünk a kis életünkben, ahogy szeretnénk, hogy ez a rendszer kinézzen. a vállalati kultúra sem azt jelenti, ami a poszterre van írva, hanem ahogyan viselkedünk egymással a cégnél a hétköznapokban.

keresd meg kedves olvasó azt a legapróbb lehetőséget, ahol te jobbá tudod tenni az életet!

ez lehet egy mosolygós köszönés a szomszédra, egy gesztus, egy kezdeményezés a te szinteden. nem kell mindenkinek azonnal az egész világot megváltania.

a lehetőséged a felelősséged.

te mivel fogsz kezdeni? írd meg!

podcast

a BRO podcast 28. adását vasárnap reggel vettük fel Józsival, amikor még abban sem mertem reménykedni, hogy egyszerű többséggel megtörténik a kormányváltás. beszéltünk a magyar identitásról, arról, hogy erdélyiként már inkább románnak vallja magát valaki svédországban, mert az jobb brand lett. szó volt a celebekről, az influencerek politikai felelősségéről, a gazdaságról, a hazugságokról és egy szebb jövőről.

hallgasd meg a kedvenc lejátszódon, és iratkozz fel a bezzeg a svédekre, ha még nem vagy!

a halottnak a coach csatornán pedig egy nagyon részletes összefoglalót készítettem a kiégés és az abból való felépülés anatómiájából.

ez a februárban a 24.hu-n megjelent cikk összefoglalója, amiben szakértőként nyilatkozom.

ha kiégtél a választási kampánytól, akkor is hasznos lesz neked. kérlek oszd meg olyan ismerősöddel, akinek segíthet ez az anyag! köszi

nem kell most netflix előfizetés, mindennapos az “abszolút filmszínház”

ebben a hírlevélben nincs sorozat vagy könyv ajánló, mert az elmúlt hetekben a figyelmemet teljesen lekötötte a munka és a választás - semmilyen egyéb tartalmat nem fogyasztottam. végre jó és érdekes belpolitikai híreket olvasni, telex videókat nézni a youtube-on.

viszont itt a bro podcastban ajánlott zenék playlistje, amit ajánlok nagy szeretettel:

köszönöm a figyelmed mára, a legjobbakat!

andrás